Elképesztő rendszer.
Nepál kis mérete ellenére hatalmas vízellátórendszerrel rendelkezik, amelynek története legalább az 5. századra nyúlik vissza. A vízellátórendszer legszembetűnőbb részei a dhunge dhara vagy hiti néven ismert bonyolult kő szökőkutak, amelyek a rejtélyes makara, a hindu mitológiából ismert legendás tengeri lénnyel való hasonlatosságra alapozva készültek.
Noha ezen kutak nélkülözik az ősi római vízvezetékek monumentális mivoltát, az ötletes technológia, amelynek elvén működnek, nem kevésbé lenyűgöző.
A dhunge dhara-k először a Licchavi királyság (kb. i. sz. 400–750) idején jelentek meg. Néhány szakértő úgy véli, hogy hasonló rendszer már korábban is létezhetett és ekkor csupán rendszerbe és művészi formába foglalták a meglévő elemeket. A legősibb hitinek az 570-ben épült Manga Hiti-t tartják.
A nepáli kultúrában az isteneknek történő vízfelajánlást egy rendkívül értékes cselekedetnek tekintik. Emiatt mind a királyok, mind a közösségek erőteljesen bevonódtak a dhunge dhara-k építésébe. Úgy hitték, hogy azok, akik hozzájárulnak az ilyen szerkezetek építéséhez, áldottak, mivel a tiszta víz nélkül nincs élet.
Az elsődleges vízforrás a dhunge dhara számára a vízcsatornák hálózata, amit rajkulos-ként ismernek, és a hegyi forrásokból szállítja a vizet.
Alternatív megoldásként némelyek a földalatti, víztartó rétegekből vonnak vizet. A földalatti vízforráshoz nyúlókat jellemzően sekély medencék fölé építik, amelyek vízszintje a talajvíztől függ. Ezek a medencék kőből és téglából épültek, a falakból kifolyócsövekkel, némelyikből akár 3, 5, 9 kifolyócső vezeti ki a vizet. A lenyűgöző Muktidhara a Mustang nevű körzetben 108 kifolyócsővel rendelkezik. A kutak felett általában egy adott istenségnek emelt szentélyt találunk, a felesleges vizet pedig egy tóba gyűjtik össze és egy mezőgazdasági területre irányítják, öntözésre hasznosítják.
Ezek a kutak napjainkban is sok ember számára jelentik az ivóvizet, a becslések szerint egyes helyeken akár a lakosság 10%-ának. Közfürdőként és szennyes mosására is használják őket, de helyet adnak vallási ceremóniáknak, képek és bálványok mosdatásának is.
Számos hiti vizének gyógyhatást tulajdonítanak, például enyhíthetik az ízületi gyulladást vagy a golyva ellen isszák.
A vezetékes víz megjelenésével sok hitit elhanyagoltak, így tönkrementek, többet pedig földrengések rongálták és előfordult az is, hogy kiszáradtak az ipari mértékű felhasználás miatt.
A Kathmadu völgyben közel 300 olyan hitit találunk, amelyik még ma is működőképes. Az utóbbi években sokat megpróbáltak helyreállítani, felújítani, működőképes állapotba hozni. Némelyiket pedig a városi vízellátás rendszerébe próbálják beilleszteni, hogy megbízhatóbb és kiegyensúlyozottabb vízellátást biztosítson. A kutak helyreállítása nem csak a kulturális örökség ápolása miatt fontos, de a vízhiány kezelése miatt is.
