Az Észak-Égei-tenger egyik gyöngyszeme, Limnosz szigete nemcsak természeti szépségeiről, hanem különleges vallási emlékeiről is ismert. Ezek közül is kiemelkedik a Panagia Kakaviotissa kápolnája – egy aprócska, hófehér szentély, amely egy sziklaszirtbe épült, és meglepő módon nincs teteje. Bár sokan templomként emlegetik, valójában egy kis kápolnáról van szó, amelyet nem állandó szertartásokra, hanem zarándoklatok idején, különleges alkalmakra használnak. Mégis, vagy talán épp ezért, rendkívüli hangulattal bír.
A kolostorból lett menedék
A kápolna eredete egészen a 14. századig nyúlik vissza, amikor remete szerzetesek egy bizánci kolostor elől menekülve Limnosz szigetén találtak menedéket. A hegyoldal barlangszerű mélyedése ideális rejtekhelynek bizonyult: védelmet nyújtott a fosztogató kalózok és az ellenséges csapatok elől is.
A szerzetesek itt hozták létre a Panagia Kakaviotissa kápolnát, amely a Kakavos-hegyről kapta nevét. A szentélyt Szűz Máriának szentelték, aki számukra a védelem és a menedék szimbóluma volt.
Miért nincs teteje?
A kápolna egyik legkülönlegesebb vonása, hogy teljesen nyitott az ég felé – valóban nincs teteje. Ennek oka egyszerre praktikus és szimbolikus: a barlang természetes kőboltíve önmagában is menedéket nyújt, emellett a nyitottság a hit és a természet egységét is jelképezi.
A kápolnát a mai napig használják vallási célokra, különösen a húsvét utáni második kedden, amikor a környékbeliek zarándoklatot tartanak ide. Ilyenkor különösen ünnepi a hangulat: a reggeli misén a sziklafal visszhangja és a madarak hangja keveredik a hívek énekével.
Lélegzetelállító látvány – kívül-belül
A kápolnához vezető út nem a legegyszerűbb: a Kakavos-hegy oldalában, egy kb. 20 perces gyaloglással érhető el a legközelebbi parkolóból. De minden lépés megéri. A látogatókat nemcsak a szentély puritán szépsége ragadja magával, hanem a panoráma is: a tenger, a sziklafalak és a fény-árnyék játék különleges hangulatot teremt.
Belül nincs gazdag díszítés, arany vagy festett ikonok – csak néhány egyszerű mécses, pár ikon és a természetes kőfalak. Az egész tér mégis mély békét és emelkedettséget sugall.
Ha nem is jutunk el oda…
A Panagia Kakaviotissa kápolna tavasszal és kora nyáron a legszebb: ilyenkor virágzik a környező táj, és a hőmérséklet is kellemesebb a túrához. Bár az út kissé meredek, sok látogató mégis vállalja a fáradságot, hogy részese lehessen ennek az egyedülálló élménynek.
És ha valaki mégsem tud személyesen eljutni ide – akár a távolság, akár más élethelyzet miatt –, a kápolna így, a róla készült felvételeken keresztül is elvarázsolhatja. Tökéletesen érzékelhető az a különleges béke, hit és egyszerű szépség, amit ez a nyitott, ég felé forduló szentély sugároz. Néha nem is kell ott állni előtte – elég, ha csak ránézünk és máris kicsit közelebb kerülünk valami időtlenhez.
