Zöld munkások.
Mindnyájan ismerjük Pompei történetét: a város, amelyet i sz. 79-ben temetett maga alá a Vezúv kitöréséből származó vulkáni hamu- és lapillitömeg. Ugyan a romvárost már évszázadokkal ezelőtt felfedezték és az ásatások is megkezdődtek több mint 250 éve, a történészek, és a régészek eddig mindössze a 66 hektáros terület kétharmadát tudták feltárni. Nagy figyelem irányul a még fel nem tárt romok megóvására is, hiszen az erózió, pusztulás ezeket sem kerüli el.
Nem csak az idő hagyja ott a nyomait, de a természet is, amely igyekszik belepni és visszahódítani a területet. A fű és más növények megtelepednek a falakon, bontják, mállasztják, széttördelik azokat. Ennek megakadályozására próbálnak a tudósok meglepőnek tűnő módszereket bevetni, például juhokat hívnak segítségül. Az állatok legeléssel távolítják el a növényeket, ez fenntartható és környezetbarát módszert jelent.
Pompeiiben mintegy 150 birkából álló nyáj került bevetésre. A bundás munkások az ókori város északi részén lévő romokat tartják karban.
