Mexikóban történt az eset nemrégiben, ahol igazából senkinek sem esett bántódása, mégis az igazságszolgáltatáshoz került az ügy.
Történt ugyanis, hogy Christian Uriel 30 éves férfiként a koronavírus-járvány megjelenésekor elvesztette az állását, így édesanyjához költözött. Ebben nincs semmi meglepő, ugyanis nagyon sokan jártak vagy épp járnak hasonló cipőben világszerte. Kihez fordulna segítségért az ember elsőnek, ha nem épp a szüleihez, ha van még rá módja? Ezzel nincs is semmi baj. Az anyuka tárt karokkal fogadta a fiát, gondoskodott róla hónapokon át a nehéz helyzetben.
A problémák akkor kezdődtek, amikor az édesanya arra kérte a fiát, hogy segítsen otthon, illetve a vírus miatti szigorú szabályozások enyhülésekor arra, hogy keressen állást. Christian azonban egyikre sem volt hajlandó, csak naphosszat videojátékozott és várta, hogy kiszolgálják.
Amikor a nő türelme végleg elfogyott és megunta a felnőtt fiáról való gondoskodást, kétségbeesésében felhívta a nővérét és együtt kirakták a férfit a házból. Ehhez némi vizet és seprűt használtak.
Ettől a férfi annyira megsértődött, hogy értesítette a hatóságokat és bántalmazás, illetve zaklatás miatt indíttatott eljárást a saját anyja és nagynénje ellen. Így került az esetük a bíróságra. Ítélet még nem született, de mégis felvet egy kérdést ez a történet:
Meddig terjed a szülők felelőssége a már felnőtt gyermeke(ke)t illetően?
A nyitókép csak illusztráció!
Forrás: El Comercio
