Erődítményből lett a nyugalom színtere.
A Wilhelmstein-sziget egy mesterségesen létrehozott szárazföld Németország észak-nyugati részén, a Steinhude-tavon. Pontosan úgy fest, mint egy tökéletes helyszín az önkéntes karanténhoz.
A földdarab története 1761-ben kezdődött, amikor Count Wilhelm von Schaumburg-Lippe, Schaumburg-Lippe-Bückeburg fejedelemség uralkodója, fontos katonai parancsnok elrendelte egy katonai erődítmény építését Észak-Németország legnagyobb taván.
A katonai komplexum 16 kis szigetet foglalt magába, hatalmas kőalapokra épült, a köveket a helyi halászok szállították csónakjaikon a tó közepére. A csillag alakú erődítmény a fő sziget közepére épült, ezt később egy katonai akadémia követte, ahol a jövő generációinak vezetőit képezték ki.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Erődítményként valójában csak egyszer tesztelték 1787-ben egy fegyveres konfliktus során, amikor sikerült a támadást visszavernie. Wilhelm halálát követően a katonai iskolát a szárazföldre helyezték át, az erődítményt pedig szökésbiztos börtönné alakították.
A 19. század kezdetén az eredeti 16 szigetet egyetlen téglalap alakú szigetté egyesítették, így növelve a területét és az időjárásnak való ellenállását.
1867-re minden foglyot máshova vittek, a földdarab pedig turistalátványosságként kezdett ismertté válni. Néhány évtized alatt népszerű célponttá vált, 1900-ban már esküvőt is rendeztek a szigeten.
Noha az egykori uralkodó leszármazottai eladták a tartománynak a tavat, maga a szigetecske továbbra is a család tulajdonában maradt.
Napjainkban a Wilhelmstein-sziget Németország egyik legkülönlegesebb és legszebb látnivalója. Hajóval érhető el, a látogatók a kirándulás keretében bejárhatják a régi erődöt, amely ma múzeumként működik. Szálláshelyeket is kialakítottak, így akár pár napot is eltölthetünk ezen a különleges helyen.
Kiemelt kép: ChristianSchd/Wikimedia Commons/(CC BY-SA 4.0)
