Egyenlőség.

Nagyanyáinknak, dédanyáinknak még csak néhány osztályt volt lehetőségük elvégezni az elemi iskolában, manapság pedig már nem számít kirívó esetnek, ha egy lány főiskolára, egyetemre megy. Legalábbis nálunk, Európa közepén. A nagyvilágban viszont még számos régióban óriási hátrányt jelent a tanulási lehetőségekben az, ha valaki nőnek születik.

Jó hír, hogy az elmúlt 25 évben azon lányok aránya, akik oktatásban részesültek, világszerte 89%-ra nőtt (ami 16%-os emelkedést jelent 1995-hez viszonyítva). Az UNESCO friss jelentése szerint 180 millióval több lány tud az alap- és középfokú oktatásban részt venni, mint az előző generáció esetében. Ráadásul háromszor több hölgy kerül be a felsőoktatásba is. Az 1995-ben Pekingben rendezett Nők IV. Világkonferenciáján fogadták el a mind a mai napig meghatározó Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Program nevű dokumentumot, melyben a részt vevő kormányok képviselői átfogó kötelezettségvállalást tettek a nők és lányok jogainak érvényesítése érdekében Az egyik kiemelt, kritikus területként a nők oktatását határozták meg.

Az oktatás kulcsfontosságú, az esélyegyenlőség egyik sarkalatos pontja. Az edukált lányok, nők, asszonyok jelentik az alapját a nemek közti egyenlőségnek.

A legnagyobb növekedést a szubszaharai Afrikában, Dél-Ázsiában és Indiában lehet megfigyelni. Jelentős folyamatok zajlottak például Bután, Dzsibuti, Nepál általános iskoláiban, ahol fokozott erőfeszítéseket tettek az egyenlő arányok elérésére.

Az egyetemi élet pedig elsősorban Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában változott kedvezően, napjainkban a nemek aránya kiegyensúlyozott, noha a 1990-es években még 10 férfi hallgatóra mindössze 3 nő jutott.