Egy közülünk.
Valahol a távoli, csendes-óceáni szigetvilághoz tartozó Vanuatuban, azon belül Tanna szigetén fekszik Yakel és Yaohnanen települése. A két kis falu világhírnévre tett szert, miután kiderült, hogy itt a kulturális, földrajzi és nyelvi távolságok ellenére Fülöp herceget egyfajta istenségként tisztelték.
Egy férfi, aki elindult a lankákról Angliába, a hegy istene, valaki közülünk, az ember, aki beteljesítette a próféciát: a törzs egyik tagja szellemi formájában elhagyta a szigetet, hogy a távolban keressen pozícióval bíró feleséget magának. Miközben a vezető előre haladt, a hullámos víz a korallzátonyokhoz lökte, felsértette a bőrét az éles szikla, felsejlett alatta a sápadt szín. Miután a küldetést sikerrel teljesítette vissza kell majd térnie az ősi, tannai földjére.
Fülöp herceg, aki 2021-es halálig az Egyesült Királyság meghatározó alakja volt Erzsébet oldalán, a törzs számára Tanna kastom (kulturális szokások) tökéletes megtestesülése volt. Számos elmélet próbálja megmagyarázni azt, hogy ez a világvégi törzs miért választotta ki a brit monarchiát: talán a hercegről készült képek, talán a törzs tekintélyének visszaszerzése állt a háttérben.
Az biztos, hogy ez a különös elképzelés már az 1950-es években megfogalmazódott, azonban a királyi látogatás 1974-ben felgyorsította az eseményeket. Vanuatu, azaz ahogy akkor hívták: az Új-Hebridák a brit nemzetközösség részét alkotta. Fülöp és neje Tanna mellett hajózva gyanútlanul káva ivászati ceremónián vett részt. Hamarosan arra szólították fel, hogy küldje el a fényképét a távoli szigetre. Bármennyire is valószínűtlenül hangzik, a herceg eleget tett a kérésnek és ezzel hivatalosan is elismert ősi követőit. Állítólag több levelet és fotót is váltottak az évtizedek alatt.
A törzsek ajándékként egy disznóölő bunkósbotot küldtek Fülöpnek. Megbeszélést hívtak össze, amelynek során egy brit megbízott a színpadra lépett és bemutatta a képeket a brit istenségről, amit a tömeg tátott szájjal bámult. Közvetlenül ezután a törzs főnöke átadta a brit polgárnak a botot, hogy továbbítsa Fülöpnek. Őszinte tisztelettel azt kérték, hogy bizonyítékkal mutassa meg őfelsége, hogy az ajándékot megkapta. Fülöpnek valóban odaadták a botot, a kép, amint a kezében tartja azt, szintén Tannára került és a mai napig ott őrzik.
A törzs asszonyai és férfiai a navhaal nyelvet beszélik, ezt mindössze 4500-an beszélik a világban. Noha légi úton jó az összeköttetés a külvilággal, a közösség lekapcsolja magát a modern világról és ősi tradíciókat őrizve éli életét.
A herceg halálának hírére a helyi közösségben bonyolult szertartásokat hajtottak végre, hogy felismerjék az istenségük fizikai formájának földi elmúlását. Temetési beszédekkel és tánccal fejezték ki gyászukat. A hagyományok legfontosabb eleme a szent tevékenységként tisztelt káva-ivás volt. Ezt az isteni italt közvetítőként használják az anyagi világ túllépéshez, a túlvilági szellemekkel való kommunikációra. A hiedelem szerint a fizikai testnek nincs jelentősége,a szellem reinkálódhat az évek során, hogy új testet öltsön.
