Egybeolvadva a természettel: különös, mókás „ruhákat” viselnek a szeniorok

Északi folklór.

Egy norvég-finn művészpáros, Karoline Hjorth és Riitta Ikonen egészen szokatlan látásmóddal jeleníti meg az ember és a természet kapcsolatát. A népművészeti elemeket sem nélkülöző munkáikon olyan szeniorokat fotóztak, akik mély kapcsolatot ápolnak azzal a földdel, amin élnek, dolgoznak, amit megművelnek.

A páros 2011-ben fogott bele egy ötletes sorozatba, aminek a ’Tányér nagyságú szemek’ címet adták. Ehhez az északi, skandináv folklór területétől kerestek karaktereket. 15 országban dolgoztak, és több mint 100 portrét készítettek – a munka során nem csak a népi elemek inspirálták őket, de a belőlük fakadó kíváncsiság is.

Minden fotón egy magányos alakot látunk, aki a tájban helyezkedik el, a természet kellős közepén. Testén a természet anyagaiból készült műalkotást visel: mohakabátot, fűsapkát, jégtakarót.

A keramikus művész Brit például egy sziklára tapad, egy kék agyaggal „odaragasztva”, ami a norvég szülőfalujára emlékezteti. Bob pedig, aki nyugdíjas fényképész szakértő, hatalmas kalapot és kabátot kapott fenyőtűből a parkban való ücsörgéshez.

Hjorth és Ikonen sokkal inkább közreműködőkként tekintenek az idősekre, mint modellekre. A kulcs az, hogy nem csak megtalálják a szeniorokat és felveszik velük a kapcsolatot, de meg is győzik őket arról, hogy a tájba olvadva modellt álljanak.

Az elképesztő harmónia, ami a képekről sugárzik, hosszú folyamat eredménye. Az anyagok (mohák, gombák, kövek, ágak stb.) begyűjtése és elrendezése is jó ideig tart, a legkülönösebb kellékek, a tengeri sün és a tengeri csillag felkutatása még tovább. Egy alkalommal Norvégia északi részén egy egész kupac mocsári molyűzőt szedtek össze, szerencsére az erős illat arra sarkallta őket, hogy egy kicsit jobban utánanézzenek a növényeknek, mielőtt mérgező terpénekkel pakolták volna tele a modellt testét. Nem volt egyszerű hordható nagyságú jégtömböket sem összegyűjteni Grönlandon.

A folyamat minden résztvevő számára hosszú és kihívásokkal teli: az alanynak nem ritkán órákig kell ücsörögnie a mohalepte földön, szúrós ágakkal a fején vagy levelekkel a testén, miközben hóban-szélben-esőben arra vár, hogy elkészüljön a tökéletes kép.