Határok nélkül.

A 20. század egyik legnagyobb balettművésze, Rudolf Nurejev tatár-muszlim családban született 1938-ban, Szibéria mellett. 6 éves volt, amikor beleszeretett a balettba, miután az édesanyja elvitte őt és testvéreit egy előadásra. A rajongása tovább erősödött az iskolában, ahol néptáncolni tanult. A tanárok hamar felfigyeltek a kisfiú képességeire és biztatták, hogy menjen a városba táncórákra. Apja, aki katona volt, tiltotta a tánctól, de az édesanyja ösztönözte, segítette fiát.

Nurejev Leningrádban tanult az Orosz Vaganova Balett Akadémián, de a hidegháború keresztülhúzta számításait. Az 50-es évek végén már hírnevet szerzett nem csak képességei, de a klasszikus balett modern ábrázolása révén is. Minden létező határt áttört, nem állt be a sorba, formabontó művészetével kiemelkedett.

1961-ben Párizsba utazott társulatával, a Kirov Balett-tal az első nemzetközi turnéra. Noha a államhivatalok idegesek voltak amiatt, hogy külföldre engedik, a francia szervezők nyomást gyakoroltak rájuk. Bár Nurejevet a KGB szoros megfigyelés alatt tartotta, a táncosnak mégis sikerült lelépnie a turné alatt, amikor a reptéren a francia rendőrök mellé ugrott. Valójában ő volt az első művész, aki disszidált a hidegháború alatt, ezzel szenzációt okozva. 1982-ben kapta meg az osztrák állampolgárságot és csak 1988-ban tudott újra hazalátogatni.

Elhagyva a Szovjetuniót, Nurejev kreativitása valódi szárnyakat kapott. Vezető táncossá vált a londoni Royal Ballet társulatban és Kanadában, Amerikában is dolgozott. Az 1980-as években a Párizsi Opera Balett vezetője volt, egészen 1989-ig ott dolgozott, még akkor is, amikor már nagyon beteg volt.

1984-ben a táncost HIV fertőzöttként diagnosztizálták. Megromlott egészsége miatt számtalanszor volt kórházban, végül 1993-ban elhunyt. Sírja vizuális megjelenítése lett a gazdag és szárnyaló életművének. A 1996-ban elkészült emlékmű a balettlegenda ízlését tükrözi. A táncos a régiségek és textíliák óriási rajongója és gyűjtője volt. Az Ezio Frigerio dizájner által tervezett sírhely olyan, mintha egy mozaikból kirakott szőnyeg borítaná. A sírt Párizsban, a Sainte-Geneviève-des-Bois temetőben találjuk.