Több mozgás, kevesebb gond.

Meg lehet becsülni a szívbetegségek kockázatát, ha megnézzük, hogy az idősek mekkora fizikai aktivitást fejtenek ki a mindennapjaikban. Egy tudományos szaklapban (Mayo Clinic Proceedings: Innovations, Quality and Outcomes) megjelent eredmények azt mutatják, hogy azok a szeniorok, akik fizikai aktivitásuk szintjét alacsonyabban határozták meg egy 0-10-es skálán, közel kétszer akkora gyakorisággal hunytak el szívkoszorúér-betegségben, mint azok, akik magasabb pontszámmal értékelték az aktivitásukat.

A rutinszerű orvosi vizsgálatok során lehetőség nyílik a korai diagnosztikára. Az értékelés elvégzése utat nyit az érbetegségek kezeléséhez, amit így időben el lehet kezdeni. Ahogy nő a várható élettartam, úgy nő az igény is, hogy minél jobban jelezni tudjuk a látens szívbetegségek kockázatát, és az ehhez kapcsolódó halálozások ellen időben tudjuk tenni.

A tanulmány szerint már az is jelzi, hogy a páciens várhatóan milyen kockázattal fog a következő évtizedben elhunyni, ha egyszerűen megkérik, hogy értékelje a fizikai aktivitását, miközben elvégeznek egy vizsgálatot, amivel a koszorúerekben található lerakódásokat nézik.

A szívbetegségek a vezető halálokok közé tartoznak világszerte. Az esetek több mint felében az érelmeszesedés a halál kiváltó oka. Ez pedig annak következménye, hogy a meszes plakkok összegyűlnek és lerakódnak a koszorúerekben. A rendszeres testmozgás, kiegészítve a megfelelő étrenddel, a dohányzás mellőzésével, a súly tartásával segít megelőzni az érelmeszesedés kialakulását.

A kutatások során 2318 beteget (65 és 84 év közöttieket) vizsgáltak, kiegészítve egy komputertomográfiás vizsgálattal, amely a koszorúerek meszes lerakódásait monitorozza. A vizsgálat előtt a résztvevőknek egy kérdőívet kellett kitölteniük, amelyben a fizikai aktivitásukat kellett osztályozniuk egy 0-10-ig terjedő skála alapján. Rögzítésre került többek között a betegek súlya, vérnyomása, kórelőzménye is.

A kutatók 10 éven keresztül követték a pácienseket. Azok, akik kisebb fizikai aktivitásról számoltak be, nagyobb halálozási arányt mutattak azokkal szemben, akik erőteljesebb testmozgást vallottak be.

Azok, akik csak legfeljebb kismértékű érelmeszesedéssel küzdöttek, alacsonyabb halálozást mutattak. Ugyanakkor az előrehaladottabb érelmeszesedés is alacsonyabb kockázattal járt, ha nagyobb fizikai aktivitás társult mellé.

A fizikai aktivitás tehát kiemelten fontos, ennek tudatosítása és ösztönzése önvizsgálatokkal, önjelentésekkel fokozható.