Közelebb a múlthoz.
I. sz. 79-ben több ezer ember élete változott meg egy perc alatt, amikor a Vezúv kitört és a hamu, a láva és a törmelék maga alá temette Pompeji városát. A katasztrófában mintegy 2000 lakos vesztette, sokan a saját házukban haltak meg.
Most először sikerült az egyik áldozat örökítőanyagát kivonni és ennek nyomán értékes információkhoz jutni.
A Nature tudományos folyóiratban megjelent tanulmány arról számol be, hogy miként sikerült a DNS-t kinyerni két olyan ember maradványaiból, akiket az 1914-ben feltárt Casa del Fabbro-ban találtak. A csontok egy 30-as vagy 40-es éveiben járó férfihoz és egy 50 év körüli nőhöz tartoztak. Az ebédlőben fekve fedezték fel őket, vélhetően épp a kanapén heverve lakomáztak, amikor utolérte őket a végzetük.
A DNS kivonására a koponya alsó részén lévő megkövesedett csontból került sor. A férfinak a teljes genomját tudták elemezni, a nőnél viszont hiányosságok vannak. A rekonstrukció alapján a férfi kb. 162 cm, míg a nő 152 cm magas lehetett.
Az elemzések során úgy találták, hogy a pompeji lakosok DNS-e hasonlít azon modern emberekéhez, akik közép-Itáliában élnek és azokéhoz is, akik a Római Birodalom ideje alatt éltek. Egy olyan géncsoportot is felfedeztek benne, amely közönséges a Szardínián élőkben, de nincs jelen az akkortájt a szárazföldön élőknél.
Mindezek arra utalnak, hogy nagyobb lehet a genetikai sokféleség az olasz csizmában, mint ahogy azt korábban gondolták.
Kiderült az is, hogy a férfi gerinctuberkulózisban szenvedett, ami gyakori betegség volt abban az időben.
A felfedezések korszakalkotóak és reményt adnak arra, hogy egyre több ősi DNS kivonására kerülhet majd sor. Pompejiben szerencsés körülmény az is, hogy hamuréteg megvédte a törékeny DNS-t az oxigén károsító hatásától.
A kiemelt kép illusztráció.
