Utcai műalkotások.
Valamikor, amikor az emberek még gyalog vagy lóháton jártak és nem mindenhova az autó vitte őket, mindennapos volt a sáros cipő látványa.
A napi séták során elkerülhetetlen volt, hogy az esős, latyakos, havas időben bepiszkolódjon a lábbeli. Ezért a házak előtt legtöbbször öntöttvasból vagy kovácsolt vasból készült sárkaparók várták a járókelőket. Hiszen sáros lábbal belépni egy otthonba már akkor sem volt illendő dolog. Ezeket a kaparókat az otthonok, templomok, kórházak bejáratának közelében helyezték el.
Valamivel később, a 18. században a sárlehúzónak is nevezett eszközök a járdák szélén, az utcákon is megjelentek. Különböző dizájnban készültek, akadtak mókás, művészi vagy egyszerűbb darabok. Nem ritkán még egy kis beugrót is készítettek nekik, hogy a járókelők ne a járdán sétálva essenek keresztül rajtuk. Sajnos sokat beolvasztottak a II. világháború alatt, de szerencsére ezekből a cipőkaparókból számos példány fennmaradt a nagyvárosokban.
Antik darab egy német városban.
Valahol Skóciában, egy bejárati ajtó mellett.
Párban.
Mókusok felügyelik a cipőtisztítást.
Nem lehet nem észrevenni.
Ötletes megoldás.
Különös forma Angliából.
A luxemburgi sárkaparó valóságos műalkotás.
Egy masszív darab Brüsszelben.
