Magyar nemzeti opera.
1810. november 7-én született Németgyulán. Egyes kutatók szerint a család holland eredetű, de valószínűbb, hogy felmenői pozsonyi németek voltak. Déd-, nagy- és édesapja is jól képzett muzsikus volt. Nem csoda, hogy Ferenc is zenei pályán indult, tízéves korában már néha helyettesítette apját az orgona padján, tizenegy esztendősen pedig közönség előtt zongorázott Gyulán. Később kezdetben zongoraművészként és zenepedagógusként dolgozott Kolozsvárott, de alkalmilag vezényelt is és a zeneszerzéssel is megpróbálkozott.
1834-ben mutatkozott be Pesten, majd a következő évben véglegesen ott telepedett le. Karnagyként dolgozott színházakban, a Nemzeti Színházban közel 30 évig. Első operáját, a Bátori Máriát 1840-ben írta Egressy Béni szövegével – később állandó szerzőtársak lettek.
1844-ben Erkel nyerte meg a Himnusz megzenésítésére hirdetett pályázatot – a mai napig ez az országunk himnusza.
Rengeteget tett a főváros zenei életének felvirágoztatásáért, alapítója volt a Filharmóniai Társaságnak, a Zeneakadémiának.
1861-ben mutatták be máig leghíresebb operáját, a Bánk bánt.
Miután 1884-től ő lett az új Operaház főzeneigazgatója, az ő nevéhez fűződik a magyar nemzeti opera megteremtése. Kevesen tudják róla, hogy remek sakkozó is volt, a Pesti Sakk-kör egyik alapító tagja.
1893. június 15-én hunyt el, a Fiumei Úti Sírkertben nyugszik.
