A fülcsengés, vagyis a tinnitusz sokak életét keseríti meg.
Az állandó, folyamatos, szakadozó vagy épp alkalmi sípolás hallása olykor ártalmatlan és átmeneti, de komolyabb probléma jele is lehet.
Ahhoz, hogy megértsük a jelenséget, ismerjük meg kicsit jobban a fülünk működését!
A fülkagyló által összegyűjtött hangok a hallójáraton bejutnak a középfülbe, ahol megrezegtetik a dobhártyát. Az itt található három apró csont felerősíti a rezgéseket, és továbbítja a belső fülbe, a folyadékkal teli csigába. Ekkor a baziláris membránon elhelyezkedő szőrsejtek a rezgéseket elektromos jelekké alakítják. Ezek a jelek így már továbbíthatók a hallóidegen át az agyba, ami feldolgozza a hallottakat. A szőrsejtek (amik valójában nem szőrök, csak úgy néznek ki), ha megsérülnek valamilyen oknál fogva, például 70 decibel fölötti hangos zaj éri őket, akkor a sérüléstől bekapcsolva maradnak és hang nélkül is jeleket küldenek az agynak. Amint sikerül regenerálódniuk, újra csak akkor jeleznek, ha hangot hallanak és megszűnik a fülcsengés.
Nem csak a hirtelen vagy tartós zaj okozhat fülcsengést, hanem számos más dolog is. Csenghet a fül attól is, hogy a fülzsír eltömíti az aprócska, érzékeny szerveket a fülben. Okozhatják bizonyos gyógyszerek, középfülgyulladás, fülkürthurut, cukorbetegség, anyagcsere-problémák, keringési zavarok, koponya- vagy agysérülések, az állkapcsot vagy a nyakat érintő ízületi problémák, vérszegénység, magas vérnyomás, bizonyos autoimmun betegségek, alkohol és/vagy koffein fogyasztása, sőt még a stressz is.
Mivel ez csak egy tünet, ezért érdemes utánajárni az okának szakember segítségével!
Forrás: WebMD
