Torokbetegségek védőszentje.
Február 3-án, vagy az azt követő vasárnapon a pap a szentmise végén két, keresztalakba illesztett (vagy összecsavart) gyertyát tart a hívek álla alá, miközben e szavakat mondja:
„Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen.”
Az áldást Szent Balázs püspök és vértanú emlékére mondják.
A püspök a legenda szerint különleges tetteket hajtott végre, például súlyos betegeket gyógyított meg, egyszer pedig egy fuldokló kisfiút mentett meg. A gyereknek egy halszálka akadt meg a torkán, Balázs püspök kereszt alakban két gyertyát tartott az álla alá, és áldásával segített rajta. Ha valaki torkán szálka akadt meg, már a 6. században ezt kellett mondani: „Balázs vértanú és Krisztus szolgája mondja: Vagy le, vagy föl!”
Szent Balázs az állatokat is szerette, azok barlangja köré csoportosultak és áldását várták, valamint védték, őrizték.
Egy asszony malacát elvitte egy farkas, de a szent imádságára vissza is vitte. Az asszony hálából gyertyát és ételt vitt a már börtönben levő püspöknek, aki megígérte, hogy mindenkit megáld, aki hasonlóképpen hozzá folyamodik.
Tisztelete már a 13. században elterjedt, akár ember, akár állat betegedett meg, gyertyát áldoztak. Szent Balázs napján vízszentelés is volt, amely vízzel megszentelték a templom elé hajtott állatokat.
Az ünnepnaphoz fűződik a már alig gyakorolt, a balázsjárásnak nevezett népszokás: jelmezes gyerekek csákóval, süveggel a fejükön járták a falut, diákokat toboroztak és adományokat szedtek, (ami a tanítók, iskolai alkalmazottak jövedelemének kiegészítését szolgálta). Szintén balázsolásként említik azt, mikor a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik azért, hogy ezzel a betegséget okozó gonoszt elűzzék.
