Ne sírj, Giulietta!
1920. január 20-án született Riminiben. 7 éves korában elvarázsolta a cirkusz, és rabul ejtette a mozi. Megpróbált megszökni egy vándortársulattal, de egy családi barát hazavitte. Képregényeket rajzolt, papírból bábszínházat készített. 17 évesen Firenzébe megy, újságíró gyakornok, majd rádiójátékoknál dolgozik. Előbb forgatókönyveket ír, majd lassan nyilvánvalóvá válik, hogy rendezőként tudja leginkább megfogalmazni magát.
Egyedi, senkivel össze nem téveszthető stílusa új utat jelent a filmművészetben: a szánalom, a megértés, az együttérzés még neorealista, a költői emelkedettség, a groteszk humor, a miszticizmus azonban már egy másik vonal.
Filmjei halhatatlanok: az Országúton, az Édes élet, a 8 és ½, a Fellini-Róma, az Amarcord… hosszan lehetne folytatni a sort. Fellini filmjeiben a valóság, az emlékek és az álmok sajátos módon olvadnak eggyé.
Amikor 1993-ban az életművéért Oscar-díjat kap, csak annyit mond a közönségben ülő feleségének: Ne sírj, Giulietta. Még ebben az évben távoznak mindketten: Federico, és az 50 évig hű társa, Giulietta Masina.
Kezdőkép: Walter Albertin/Wikimedia Commons
