Akrobata mutatványok.
Franciaország délnyugati részén, Landes megyében a területet hatalmas fenyőerdők borítják. Ez a vidék a legnagyobb tengerparti fenyőerdő Európában, a tengerparti fenyő a mediterrán régióban őshonos. 100 évvel ezelőtt azonban egészen máshogy festett itt a táj.
Akkoriban a fenyők helyett síkság terült itt el, amerre a szem látott. A talajt csökevényes bokrok és száraz hangafélék borították, amiket időszakosan felégettek az itt élők, hogy a juhok számára legelőt nyerjenek. A 19. század közepe táján kb. 1 millió juh élt a területen.
A birkákat a juhászok terelték, akik hosszú gólyalábakon közlekedtek. Ezeknek a botoknak a használata számos előnnyel járt. Messzebbre láttak a magasból és nagyobb távokat tudtak rövidebb idő alatt bejárni. A legfontosabb pedig az volt, hogy a puha talajon is stabilan haladtak, az esőzések után ugyanis mocsarassá vált a terep. Szinte az egész lakosság a gólyalábokon járt, annyira ügyesen tudtak így közlekedni, hogy teljes ügetésben lépést tartottak a lovakkal is.
A helyiek a közlekedés különleges módját úgy hívták, hogy ’tchangues’, ami ’nagy lábakat’ jelent. A fából készült cölöpök kb. 150 cm magasak voltak, vállrész és heveder segítette a stabilitást. A felső részük lapított volt, a lábnak támaszkodott, a heveder tartotta. A földön fekvő alsó rész kiszélesedett, gyakran a juh csontjával erősítették meg.
A facölöpök annyira stabilok és kényelmesek voltak, hogy a pásztorok időtöltésként nem egyszer kötni kezdtek a magasban ülve. Mivel gyerekkoruk óta ezeken a lábakon jártak, elképesztő akrobatikus és manőverezési képességekre tettek szert. Fel tudtak venni egy kavicsot a földről, le tudtak szakítani egy virágot, futni is képesek voltak gólyalábakon. Ügyességüket gyakran gólyalábas versenyeken mérték össze.
Figyelemreméltó esemény volt, amikor Sylvain Dornon 1891-ben Párizstól Moszkváig gyalogolt a falábakon, 58 nap alatt megtéve a 2800 km-es távot.
A 19. század közepétől lassan eltűnt a gólyalábazás, miután a fenyőtelepítések egyre nagyobb területet foglaltak el. Megváltozott a táj és a gazdaság, átalakultak a mocsarak, felhagytak a juhtenyésztéssel is.