Van, aki a kutyájával beszélget, van, aki a macskával, és van, aki a fikusszal. Ez utóbbit sokáig csak furcsa szokásnak tartották, mára azonban a tudomány is megerősítette: a növényekhez szólás nemcsak megnyugtató, hanem bizonyos esetekben hasznos is lehet. De vajon ki profitál belőle jobban: a fikusz vagy a gazdája?

Beszédterápia a cserép mellett

A pszichológia szerint az önreflexió egyik módszere az, ha hangosan gondolkodunk. A szobanövények kiváló „hallgatóság”: nem szólnak közbe, nem kontráznak rá és soha nem adják tovább, amit hallottak. Ezért sokan könnyebben osztják meg gondolataikat velük, mint emberekkel. Egyes terapeuták szerint ez önmagában is stresszcsökkentő hatású lehet.

Növények mint biofeedback-eszközök?

Bár a növényeknek nincs idegrendszerük, különböző kutatások kimutatták, hogy a növények reagálnak a hangrezgésekre és a hangmagasságra is. Egyes vizsgálatokban a zenei vagy verbális stimuláció gyorsabb növekedést és nagyobb levéltömeget eredményezett, igaz, az eredményeket még vitatják. A lényeg: a fikusz talán nem érti, amit mondunk, de valamilyen szinten tud reagálni rá.

A zöld kapcsolat hatása az agyra

A Michigan Egyetem egyik tanulmánya szerint már napi 20 perc a természet közelében jelentősen csökkenti a kortizolszintet, azaz a stresszhormont. A szobanövényekkel való foglalkozás és „beszélgetés” ezt az effektust beltérben is utánozhatja. Ez nem más, mint egyfajta mikroterápia: egy kis figyelem, gondoskodás és a napi rohanás lassítása.

Függőség vagy jó szokás?

Ha minden reggel köszönsz a fikusznak, majd este elmeséled neki, mi bánt, az még nem pszichés zavar. Ha viszont visszaválaszolsz helyette, akkor lehet, ideje szakemberhez fordulni. A szobanövényekhez beszélni leginkább ártalmatlan öngondoskodási forma, ami jó kedvre derít, leköt és talán még a fikusznak is tetszik.

Szóval legközelebb, amikor elszürcsölsz egy kávét a fikusz társaságában, ne érezd magad furcsának. Lehet, hogy ő is épp ugyanazt gondolja: „Ez az ember beszél hozzám. Milyen kedves!”

Felhasznált források:

  • Monica Gagliano et al. (2014): „Experience teaches plants to learn faster and forget slower in environments where it matters”. Oecologia. DOI: 10.1007/s00442-014-2991-0
  • American Psychological Association (2022): Guidelines for the practice of self-reflection in therapy. www.apa.org
  • University of Michigan (2019): „Spending at least 20 minutes in nature reduces stress hormone levels”. Frontiers in Psychology. DOI: 10.3389/fpsyg.2019.00722