Szimbólum.
Október elején az Canberrában található ausztrál háborús emlékmű munkatársai fura dologra lettek figyelmesek. Elkezdtek ugyanis eltünedezni az ismeretlen katona emlékművéről a tűzpiros pipacsok, egyik a másik után. Beletelt némi időbe, mire kiderült, hogy a virágokat egy galamb lopkodja. A madár azért vette magához a pipacsokat, hogy fészket építsen magának egy, az emlékmű mellett található színes ólomüveg ablak előtt.
Bár a szokatlan helyet véletlenszerűen választotta ki a galamb, az egész történet erős, szimbolikus jelentést hordoz: a béke madara a sebesült katonák mellett épít fészket, melyhez a virágot az ő sírjukról szedi.
Manapság egyébként a galambok nem túl népszerűek, számos nagyvárosban küzdenek velük, a turisták életét is megkeserítik (no és az épülettisztítókét, -fenntartókét).
Azonban ez nem volt mindig így: a szürke madaraknak a történelem során kiemelt szerepük volt a háborúskodások idején. Különösen azokban az időkben, amikor a kommunikáció még gyerekcipőben járt, nem léteztek távvezetékek és telefonok sem. Még az I. világháború idején is jól jöttek a postagalambok, amelyek segítségével üzenetet lehetett küldeni a frontról az alaptáborba. A madarak sokszor még olyan helyeken is átjutottak, ahol más nem, így vitték-hozták a híreket, információkat.
A II. világháborút követően több galamb kitüntetését is kapott, amiért helyt áll a legmostohább körülmények között, és segített a katonáknak megmenekülni, túlélni a borzalmakat.
