Ha van bútordarab, amit szinte mindenki látott már valahol, akkor az a hajlított fakarfás szék. Lehet, hogy a nagymamánál a verandán állt egy, vagy réges-rég egy állatorvosi rendelőben várakoztunk benne. A képen látható karfás szék nem csak egy tárgy: egy korszak jellegzetes darabja, ami több nemzedék háztartásában teljesített szolgálatot.
Egy bútordarab, ami meghódította Európát
A hajlított fából készült székek története az 1800-as évek közepéig nyúlik vissza, amikor Michael Thonet osztrák bútorkészítő forradalmasította a bútorgyártást. A gőzöléses hajlítási technika lehetővé tette, hogy könnyű, ugyanakkor erős bútordarabok szülessenek, amelyek gyorsan meghódították a világot. A legismertebb közülük a No. 14-es szék, azaz a klasszikus kávéházi szék, de ennek különböző változatai, mint a karfás vagy forgatható irodai változatok is nagy népszerűségnek örvendtek.
Magyar emlékek, hazai gyártás
A Thonet-féle székeket nemcsak Ausztriában, hanem hazánkban is gyártották, például a soproni vagy gyöngyösi bútorgyárakban. Ezek a bútorok sokáig nemcsak szépek és praktikusak voltak, hanem valódi tartósságot is nyújtottak – sok darab még ma is megtalálható pincékben, nyaralókban, felbukkannak lomtalanításokon.
Kicsit nyikorog, de a miénk
A hajlított karfás széknek sajátos hangja van, amikor leülünk rá, vagy kissé elfordulunk benne. Ez a nyikorgás szinte már nosztalgikus zeneként cseng sokunk fülében. Egy ilyen szék nem „design-tárgy” volt, hanem a mindennapok hasznos eszköze: ebben írtunk levelet, ettünk vasárnapi ebédet vagy éppen itt olvastuk a napi sajtót a gangon.
Mire érdemes figyelni, ha régi székbe botlunk?
Ha egy ilyen széket találunk a padláson vagy a piacon, érdemes megvizsgálni, van-e benne bélyegző vagy gyártói jellel ellátott rész. A „THONET” felirat vagy egy régi magyar bútorgyár neve segíthet az azonosításban. De akkor is érdemes megbecsülni, ha ismeretlen eredetű: egy kis felújítással csodálatos darabja lehet bármely lakásnak vagy kertnek.
A hajlított szék nemcsak bútordarab, hanem időutazás is: visszavisz egy korba, amikor még a tárgyak nem csak funkciót, hanem lelket is hordoztak. Talán éppen az a nyikorgás az emlékek hangja.
