Keresztülvágott nyughelyek.
Thomas Hardy író egy építészeti vállalatnak dolgozott, mielőtt regényeivel világhírűvé vált volna. Lakhelye, London az 1860-as években robbanásszerű ütemben növekedett és fejlődött, aminek következtében nem csak lakónegyedek, de vasútvonalak is épültek.
Az egyik javasolt hálózatbővítés épp keresztülvágta azt a nevezetes sírkertet, amely a St. Pancras templom tövében terült el.
Az a cég, amelynek Hardy is alkalmazottja volt, azt a feladatot kapta, hogy kreatív megoldást dolgozzon ki, amivel átmenthetik a temetőben nyugvók sírkövét. A fiatal építészsegéd is munkába állt, felügyelte a sírok kibontását, feltárását majd az elhunytak újratemetését egy hatalmas gödörbe.
Hardy úgy döntött, hogy a kitépett, ’gyökértelenné’ vált sírköveket különös körbe rendezi egy fa körül. Senki sem tudja, hogy miért épp ebbe a misztikus alakzatba rendezte el a köveket, mivel a projektről semmilyen feljegyzése nem maradt fenn. A körök közepére egy kőrisfa került, de nem teljesen tisztázott, hogy Hardy-nak mi köze volt a fához, ő ültette-e. Az bizonyos, hogy róla nevezték el, a mai napig ’Hardy fának’ hívják.
Az öreg fa mintegy őrszemként áll a mohával borított sírkövek felett, egészen különleges látványt nyújt. Némelyik kő már a törzsbe vagy a gyökerek közé is benőtt. A kőrisfa méltó emléket állít az elhunytaknak, ennek a kis parknak és egy fiatal építésznek, aki később Anglia egyik legjelentősebb írójává és költőjévé vált.
Idővel aztán a növények, kúszó borostyánok belepték ezeket a sírköveket is.
