Vigyázat, csalok!

Carlos Henrique Raposo, vagyis Carlos Kaiser labdarúgó bámulatos, 12 éves pályafutást mondhat magáénak. Egyetlen szépséghiba, hogy soha életében nem lépett pályára hivatalos meccsen.

Bizonyára számtalan kisfiú álmodozik arról a nagyvilágban, hogy felnőve sztárfocista lesz, de valljuk be, ez csak keveseknek sikerül. A legtöbben felismerik, hogy hiányzik belőlük a tehetség, az érzék, a szorgalom vagy a megfelelő testfelépítés. Carlos Henrique Raposo, a brazil sportoló viszont úgy gondolta, hogy az álmát ezek nélkül is beteljesítheti.

A vicc pedig az, hogy sikerült is neki: úgy lett messze földön híres focista, hogy igazából nem akart és nem is nagyon tudott focizni. Egészen hihetetlen, de 12 éves pályafutása alatt számos sztárklubban megfordult úgy, hogy egyetlen hivatalos meccsen sem lépett pályára.

Carlos Kaiser – becenevét Beckenbauerhez, a Császárhoz való hasonlósága miatt kapta – tudatában volt annak, hogy a fizikai felépítése tökéletes egy profi focistához, de a képességei és a tehetsége már nem érte el ezt a szintet. Ezért számos trükköt dolgozott ki, ezekre alapozva olyan imázst épített fel magának, hogy minden egyes klub őt akarta megszerezni.

Raposo a Botafogóban kezdte a karrierjét, majd Brazília egyik legnépszerűbb klubjához, a Flamengóhoz igazolt. 1979-ben lenyűgözte a felkészülési időszakban a mexikói Puebla klub megfigyelőit, pár hónapot ott töltött, mielőtt továbbadták úgy, hogy egyetlen hivatalos meccsen sem lépett pályára. Brazíliába való visszatérésekor kezdődött csak az óriási színjáték.

Noha Carlos Kaiser labdarúgóképességei ugyan nem emelték volna őt magasba, szociális érzékével bőven ellensúlyozta ügyetlenségét. Mindenkivel jóban volt, aki segítette, legyen az klubtárs, újságíró, menedzser. A körülötte állókat használta a róla kialakult kép népszerűsítéséhez, az átigazolások megkönnyítéséhez.

Azzal kezdte, hogy rövid szerződéseket írt alá, és rögtön kijelentette, hogy dolgoznia kell azon, hogy a meccsre megfelelő erőnléti állapotban legyen. 5 hét alatt lenyűgözte az erőnléti edzéseken a klubvezetőket, hiszen ott valóban kiragyogott. Amikor csapatmunkára került sor, sérülést színlelt és ha nem találtak semmit az orvosok, akkor egy fogorvost rántott elő, aki mindig igazolta a gócot, a gyulladást. Gyakran hónapokat tudott így egy klubnál úgy eltölteni, hogy sosem lépett a gyepre.

A tehetségtelen antifocista még ennél is ravaszabb volt. Újságírókat szervezett be, hogy álhíreket jelentessenek meg róla és arról, hogy micsoda remek játékos. Játék mobiltelefonokkal kamu beszélgetéseket folytatott idegen nyelven, mintha épp egy ajánlatra mondana nemet.

Az egyetlen alkalom, amikor kis híján a pályára kellett lépnie, a brazil Bangu klubnál volt, a tulajdonos ugyanis utasította az edzőt, hogy bármilyen állapotban van a játékos, küldje a gyepre. Bemelegítés közben Kaiser már idegesen kereste a kibúvókat, amikor az ellenfél szurkolói „siettek” megmentésére: miután verbálisan zaklatták csapattársát, Kaiser azonnal odarohant és verekedésbe keveredett. Így piros lapot kapott azelőtt, hogy a pályára lépett volna. Még azt is képes volt a tulajjal elhitetni, hogy a rendbontók ő nevezték tolvajnak, ezért 6 hónapos szerződés-hosszabbítás lett a jutalma.

Kaiser hihetetlen pályafutása alatt számtalan brazil klubnál megfordult, történetéből könyv és dokumentumfilm is született.