Az ünnepi készülődés egy sportág. Nem szerepel az olimpián, pedig a karácsonyi díszekért nyújtózkodó, a szekrény tetejéről díszdobozt leemelő, majd a fán egyensúlyozva gömböt akasztgató ember valószínűleg több aerob munkát végez, mint gondolná. És mindezt általában úgy, hogy közben a gerince csendben morog.
A díszdoboz, ami mindig pont hátul van
Valamiért a karácsonyi dekor soha nincs szemmagasságban. Mindig pont mögötte, pont feljebb, vagy pont lejjebb van annak, akinek épp nagyon nem kellene hajolgatnia. Ilyenkor jön az ikonikus féloldalas hajlás, a „nem is olyan nehéz ez a doboz” típusú önáltatás, és az a mozdulat, amit az ortopéd orvosok csak „gerincnek nem való csavarásként” emlegetnek. Pedig a hátunk jobban szereti az egyenes kart, a közeli tárgyakat és a stabil talajt, mint a hősies pózokat.
A létra, ami úgy viselkedik, mintha élne
A létra egyszerű eszköz, de karácsonykor saját személyisége lesz: billeg, csúszik, vagy pont ott nincs, ahol legutóbb hagytuk. A gond akkor kezdődik, amikor egyetlen lépés hiányzik a csúcstól. Ilyenkor mindenki ismeri a „csak még ezt az egy gömböt felteszem és kész vagyok” szindrómát. A probléma: a gerinc finoman szól, hogy ez lesz az a mozdulat, amit később megbánunk. A megoldás: két láb a létrán, egyenes hát, és a gömbért valaki más nyúljon.
A porszívó, amelynek megmagyarázhatatlan humorérzéke van
Az ünnepi felkészülés csúcspontja mindig a nagytakarítás. A porszívó zsinórja ilyenkor külön életre kel, láb alatt tekereg, és gondoskodik róla, hogy minden második mozdulatunk megcsavarja a derekunkat. A hátunk viszont nem rajong a csavaró mozdulatokért. A legortopédbarátabb technika továbbra is a „törzs egyenesen, láb dolgozik” elv – még akkor is, ha közben a porszívó úgy dönt, hogy versenyre kel velünk.
A tökéletesség illúziója – és amit a derekunk gondol róla
Karácsonykor mindenki szeretné, ha a fa úgy állna, mintha egy magazinból lépett volna elő. De a hátunk nem dísz. Nem kell a törzsünkkel együtt dolgozni a gömbökért, elég a karunk. Nem kell a kanapét tíz centivel arrébb tolni, mert „onnan szebben mutat majd a fény”. És egyébként is: a család nem a tökéletes kompozícióért, hanem egymásért jön össze.
Mozgással könnyebb az ünnep
A gerinc akkor boldog, ha mozoghat – még decemberben is. Pár perc nyújtás reggel, néhány könnyű átmozgató mozdulat, és máris kevesebb az esélye annak, hogy a karácsonyi készülődés végére a derekunk fenyődíszként lifegjen.
A lényeg? A karácsony legyen szép, a fán a gömb, a hátunk pedig egyben. Az ünnep attól lesz igazán teljes, ha nem csak a lakást, de a gerincünket is kíméljük.
