Érzékek és ösztönök.

Sokan szeretik az eső illatát: a jellegzetes, friss, nedves, földes illatot, ami egy kiadós záport követően lengi be a teret.

Ez az illat számos összetevőből áll össze, egyfajta koktél: növényi eredetű alkotók mellett a földben élő baktériumok és mikroorganizmusok is termelnek olyan anyagot, ami az esőzéseknél szabadul fel.

Noha a kutatók csak most kezdik a különleges illat mögött rejlő kémiát megismerni, egy indiai városban már évszázadok óta palackba zárják az eső illatát.

Kannauj a Gangesz partján fekszik. Ez az ősi város a parfümgyártás központja már a 7. századtól kezdve, amikor is Harshavardhana uralkodott India északi részén. Az itt készült termékek híresek voltak a Mogul Birodalom idején.

Napjainkban a város lakosságának közel fele (7-800 ezer ember) még mindig az illatok előállításán fáradozik, tradicionális módszereket használva.

A helyi gazdák minden reggel virágokat szednek: rózsát, jázmint, fehér gyömbérliliomot, gardéniát, indiai lótuszt, champacot és számtalan más szépséget, majd a városban működő több mint 200 lepárló egyikébe szállítják. A virágokat vízzel keverik, és hatalmas rézüstökben melegítik, ezeket degsnek nevezik. Az aromával telített gőzt aztán bambuszcsöveken keresztül elvezetik egy szantálfaolajat tartalmazó edénybe – az olaj szolgál a parfüm alapjaként. A már majdnem kész parfüm ezután tevebőr palackokba kerül, aminek porózus anyaga segít a felesleges víz eltávozásában, miközben az illatot és az olajat megőrzi.

Kannauj legfigyelemreméltóbb terméke a mitti attar, a „föld-parfüm”.

Ez hasonlóan készül, mint a többi termék, azonban virágszirmok helyett a degseket lapos téglákkal vagy szárított földdel töltik meg, a víz egy közeli tavacskából érkezik, majd a tartályokat agyaggal zárják le. Kb. 6-7 óra szükséges az összes aroma kigőzöléséhez.

Sajnos az ősi módszerrel előállított illatok piaca ma már sok gonddal küzd, hiszen a legtöbb vásárló az olcsóbb, alkohol alapú termékek felé fordult, és inkább a modern parfümöket, dezodorokat részesíti előnyben.

A nyersanyagok ára pedig egyre csak emelkedik, különösen a szantálfa olajé, ami nem innen származik, máshonnan szerzik be. A másik probléma a szabványok hiánya – a minőség a szirmok minőségétől függ, nem mindig ugyanolyan. Ráadásul az ősi módszert ismerő készítők illat és tapintás alapján mondják meg, ha elkészült a parfüm, az érzékeikre és ösztöneikre hagyatkoznak.

Sok készítő most már online is értékesíti a termékeit Amerikába, Európába, Kínába, sőt Afrikába is. A megnövekedett kereslet miatt sokan az újabb, modern technológiák felé nyitnak, és acéltartályokat használnak a rézüstök helyett. Nagy kérdés, hogy így meddig fog fennmaradni a tradicionális eljárás.