Szó sincs lustaságról.

Nagyszerű híreink vannak mindazok számára, akik hódolnak a délutáni szunyókálás műfajának! A szundikálás határozottan jót tesz a szervezetünknek – állítják a kutatók.

Egyetlen más emlős sem törekszik arra, hogy az alvásmennyiségét egyhuzamban letolja, majd ébren maradjon egészen a következő estéig, csak mi, emberek.  A leglogikusabbnak tűnő magyarázatok szerint az alvásmennyiség feldarabolása a család, törzs biztonságát segítette az ősidőkben. Még napjaikban is, a modern vadászó-gyűjtögető társadalmakban általában a nap közepén pihenőidőt tartanak. A civilizált társadalomban ez persze elmaradt, a megszakítás nélküli munkavégzés teljesen felborította a belső egyensúlyt.

A déli területeken, például Spanyolországban azonban még mindig tartják a sziesztát, azaz a napközbeni pihenőidőt, ami az ebéd után szundikálást is magában foglalja – ilyenkor megáll az élet, bezárnak a boltok is (döglesztő a meleg, valójában dolgozni is képtelenség).

Arról a fajta álmosságról, amit a nap közepén, ebéd után érzünk, feltételezték, hogy az étkezés okozza, ami lelassítja az embert és letargikussá teszi. A kutatások kimutatták, hogy azok az emberek, akik nem esznek dél körül, vagy azok, akik csak keveset falatoznak, is kevesebb energiával rendelkeznek, visszaesik az aktivitásuk, általában du. 2 és 4 óra kötött. Újabb tanulmányok szerint ez valójában a belső óránk, a cirkadián ritmusunk által vezért folyamat.

A feltöltődés márpedig fontos, nem csak a testi, de a mentális jólétünk alapja is.

Manapság azonban a délutáni szundi, szieszta még mindig a lustaság szinonimája, még az idősebb generációtól sem elfogadott. Nagyszerű lenne, ha a mini-alvás pozitív hatásait helyeznénk szem elé, és felfedeznénk a szunyókálásban rejlő lehetőségeket!

A legtöbb szakértő azt javasolja, hogy a kora délutáni órákban szundikáljunk, kb. 2-3 óra tájékán.

Ez persze attól is függ, hogy milyen korán keltünk reggel, ehhez igazodjon az időpont. A legjobb, ha 10-40 percet hunyunk, az ennél hosszabb alvás már negatív hatással bír: ébredés után csak kóválygunk, még álmosabbnak érezzük magunkat, mint előtte.

Vannak apró trükkök, amelyek segítségével könnyen elaludhatunk, és tiszta fejjel ébredhetünk.

Célszerű midig ugyanabban az időpontban szundítani. Keressünk kényelmes, hűvös, sötétített helyet, csendesedjünk el, meditáljunk, hogy álomba szenderüljünk. Hallgathatunk relaxáló zenét is, és ajánlott az ébresztőt beállítani, hogy ne nyúljon túl hosszúra az alvás.

Gyerünk, szundikálásra fel! A mini-alvásnak jó néhányan hódoltak már a történelemben, köztük jelentős államférfiak, kiváló tudósok is. Leonardo da Vinci több szundikálást is beiktatott a nap folyamán, hogy éjjel kevesebb alvással beérje. Einstein 10 órát aludt éjjel, és nappal is elszundított.  Thomas Edisont zavarta, mégis szundikált minden nap, John F. Kennedy az ágyban ette az ebédjét, úgyhogy utána rögtön el is bóbiskolt, de Napóleonról, Churchill-ről, Reagan-ről és John D. Rockefeller-ről is feljegyezték, hogy ragaszkodtak az extra alváshoz.

Nézzük a napközbeni szundikálás pozitív hatásait!

  • Helyreállítja az éberséget, növeli a teljesítményt, a mentális készenlétet, csökkenti a hibázás, zavarodottság esélyét.
  • Ha azt követően szundítunk, hogy valami újat tanultunk, jobban rögzítjük a tanultakat.  Az alvás alatt az agyunk képes új idegi útvonalakat építeni, amelyek a memóriát javítják.
  • Egyensúlyban tartja a hormonokat és a vércukorszintet, miközben csökkenti az ételek, különösen az édességek utáni sóvárgást.
  • Csökkenti a stresszt, és egyes tanulmányok szerint a koszorúér-betegség miatti halálozás kockázatát  is.