Világ Igaza.

1943 őszén a német katonák nekikezdtek Olaszországban is a zsidók begyűjtésének és koncentrációs tábora szállításának. Rómában azonban egy rejtélyes és halálosnak tűnő betegség kezdett terjedni, a K-szindróma. Tucatnyi beteg került a Fatebenefratelli kórházba, amely a Tiberis folyó közepén, egy csónak alakú szigeten található.

A betegek súlyosan köhögtek, bénulás, majd halál várt rájuk, a kór rendkívül ragályosnak mutatkozott. A 16. században épült kórház történelme során számtalan fertőző betegnek nyújtott már menedéket, a 17. században karanténállomás volt a pestis idején, 1832-ben a kolerásokat hozták ide, erre az izolált helyre.

A K-szindróma azonban más volt. Nem említették soha az orvosi szakkönyvek, soha, senki nem hallott még róla a Fatebenefratelli személyzetének kivételével. Hasonlított a tuberkulózishoz, amely egy rettenetes pusztító kór volt ezidőtájt. Amikor a német katonák megszállták a kórházat, a doktorok elmagyarázták nekik, hogy mi zajlik a zárt ajtók mögött, milyen súlyos betegeket kezelnek. Senki sem akart belépni a kórtermekbe, így menekült meg legalább 100 zsidó, akiket a kórházba menekítettek.

A K-szindróma nem létezett, egy kitalált betegség volt. A kórt Giovanni Borromeo ötlötte ki, a kórház főorvosa. Ő és kollégái mentették meg a zsidókat, 1938-tól biztonságos menedéket kínálva számukra. A doktor néhány fiatal zsidó orvosnak munkát is adott a kórházban. Egyikőjük 2016-ban, 96 éves korában beszélt azokról az időkről és elmondta hogy mindnyájan tudták, mit jelent az, ha valakinek a papírján a K-szindróma szerepelt. A K betű egyébként a német tiszt, Albert Kesselring nevére utalt, aki a római csapatokat vezette.

A K-szindrómát neurológiai betegségként írták le, olyan tünetekkel, mint görcsök, demencia, bénulás, és végül fulladás általi halál. Amikor a nácik az épületben tartózkodtak, a betegeknek rengeteget kellett köhögniük, hogy meggyőzőek legyenek. A csel bevált, a nácik úgy vélték, a kór hasonlóan veszélyes és ragályos mint a tuberkulózis, és menekültek a betegek elől.

Nehéz megmondani, hogy valójában hány embert sikerült így megmenteni. Borromeo-t a háború után kitüntették, az izraeli kormány pedig a Világ Igazának ismerte el.  Az orvos 1961-ben hunyt el.