„Jobb ma egy karikatúra, mint holnap egy diktatúra!”.

1921. március 3-án született Miskolcon, a magyar és az egyetemes karikatúraművészet meghatározó, iskolateremtő művésze. Már 5 évesen rajzolt, az iskolában fel is fedezték tehetségét. Ötödikes korában papírra vetette egyik tanárát, ez nagy sikert aratott a társai körében, az igazgatóság azonban rovóval és évismétléssel díjazta. Érettségi után a főiskolára nem jelentkezhet, helyette harisnyagyárban dolgozik, majd munkaszolgálatos.

Kemény évek után, 1945-től végzi a Képzőművészeti Főiskolát. Az alakuló Ludas Matyinak egyik legfiatalabb alapító tagja volt, majd – többek közt – a Tükörben, a Lyukasórában, a Hócipőben publikált. Ő hozott létre és gyakorolt egy sajátos műfajt, a nekrológkarikatúrát, amelynek hőse egy-egy, a művész által tisztelt vagy hozzá közel álló személy, akinek halála után összefoglaló, mintegy emblémajellegű rajzot készített.

Fotó: VIZSNYICZAI ERZSÉBET/Fortepan

Kilencvenedik születésnapján szülővárosában, egykori iskolájában önálló kiállítása nyílt. Budapesten lakása előtt – flashmob keretében – barátai tízperces tapssal ünnepelték.

95 évesen, 2016. május 16-án távozott, gazdag életművet, számtalan elismerést hátrahagyva.