„Menjünk haza és szeressük a családunkat.”

Teréz anya 1910. augusztus 26-án született Agnes Gonxha Bojaxhiu néven Szkopje városában, ami akkor az Oszmán Birodalom része volt. Édesapja albán építési vállalkozó, anyja háztartásbeli volt.  A szülők Koszovó déli részéről költöztek Szkopjébe, és az albán többséggel ellentétben, a muszlim környezet dacára ‒ katolikus vallásúak voltak. A kislány 9 éves volt, amikor meghalt az apja, ettől kezdve az anya kézimunka-üzletükből tartotta fenn magát és három gyermekét. Az édesanya jelentős szerepet töltött be a Szent Szív egyházközségben, a szegények segítője és támogatója volt. Teréz anya emlékei szerint a mély hitből származó szeretet volt az, ami enyhített az apa elvesztésének fájdalmán, és segített összetartani a családot.

Ágnes 18 évesen határozta el, hogy Indiában szeretne missziós nővér lenne, és jelentkezett barátnőjével együtt az akkor ott szolgálatot teljesítő írországi angolkisasszonyokhoz.

1931-ben tette le a szerzetesi fogadalmát, ekkor vette fel a Teréz nevet.

Indiában először földrajzot és hittant tanított, majd iskolaigazgató lett.

1946 őszén vonaton kellett utaznia, és döbbenten tapasztalta, hogy micsoda nyomorban, szegényen élnek az emberek. Ekkor ébredt rá küldetésére, arra, hogy nincs joga a kolostor békéjében, kényelmében élni, miközben az emberek, akiket szolgálni jött, nyomorognak. Küldetést érzett arra, hogy elhagyja a kolostort, megossza sorsát a szenvedőkkel és Jézust követve a szegények között szolgáljon.1948-ban pápai engedéllyel elhagyta a helyét, fehér szárit öltött, majd egészségügyi kiképzés után megnyitotta első két nyomortelepi iskoláját. Nemsokára segítői is akadtak, és támogatást kapott az egyházi szervezetektől és a városi hatóságoktól is.

1950 októberében Teréz anya megkapta a pápai jóváhagyást az új szerzetesrend alapítására.

A Szeretet Misszionárusai rend hivatása Teréz anya szavaival: „hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket”. A rend egyre több hívet és támogatót talált céljai számára, és az 1960-as években sorra nyitotta az otthonokat szerte Indiában, majd Dél-Amerikában, Afrikában és így tovább.

 Teréz anya tevékenysége az egész világon ismertté vált.

Számos díjat kapott, 1979-ben a Nobel-békedíjjal ismerték el munkáját. Amikor átvette a díjat, megkérdezte: „Hogyan segíthetjük elő a világbékét?” Nagyon egyszerűen válaszolt: „Menjünk haza és szeressük a családunkat.”

1983-ban megrendült az egészsége, pacemakerrel élt, szívproblémái voltak. 1997. szeptember 5-én hunyt el, az egész világ gyászolta.

Halála után boldoggá, majd szentté avatták. Később sokan bírálták, állítólag az adományoknak csak kis részét fordították a szegényekre, betegekre. Felrótták neki azt is, hogy dönteni nem tudó embereket kereszteltek meg haláluk előtt, és többször tartott fenn kapcsolatot érdekből szélsőséges szervezetekkel.

Képek: John Mathew Smith & www.celebrity-photos.com/Wikimedia Commons