Az online kommunikáció szabályai.
Néhány évtizede még el sem tudtuk képzelni, hogy mekkorát változik a világ: rengeteg olyan nagymama és nagypapa van, akiknek a rendszeres kapcsolattartást az unokákkal az internet jelenti. A gyerekek, unokák szanaszét élnek, de szerencsére már nem csak a néhány hetente érkező levél, képeslap jelenti a kapcsolattartást. Akár napi szinten is bekapcsolódhatunk szeretteink életében, és egyáltalán nem számít kirívónak, ha a tengerentúlról érkezik a hívás:
Szinte életünk minden mozzanata megosztható így is a családdal, bár nem találkozunk személyesen, jóformán semmiről sem maradunk le. Megoszthatjuk az ünnepeket, az örömünket, a bánatunkat, a mindennapjainkat.
Ehhez először a Skype nevű programot kell a gépünkre letölteni (ez ingyenes). A legtöbb újonnan vásárolt gépre eleve telepítik (vagy kérhetjük, hogy tegyék fel már az üzletben).
Már az újszülöttek, kisbabák gügyögését, sírását is hallhatjuk és képernyőn keresztül láthatjuk őket. Érdekes megfigyelni a gyarapodásukat, fejlődésüket. Láthatjuk, ahogyan viselik a tőlünk kapott ruhácskákat. Ha vannak már tesók, akkor láthatjuk őket is, amint a babát fogadják.
Amikor a baba már elkezd kúszni-mászni, még nagyobb gyönyörűség figyelni a képernyőn keresztül! A kicsi ilyenkor már aktívan részt vesz a beszélgetésben – gügyög, mosolyog, később pedig integet vagy puszit dob. Megmutatja minden tudományát: állathangokat utánoz, gesztikulál, felismeri a cicát a könyvben.
Érdemes a köszönéshez és az elbúcsúzáshoz egy kis rituálét kialakítani. Hagyjuk, hogy a kicsi megmutassa nekünk a játékát, a könyvét: kérdezzük erről, hiszen ez az a dolog, ami őt éppen foglalkoztatja.
A gyerekek nagyon szokták szeretni, ha énekelünk nekik, így egy-egy dalocskát hozzánk fognak kötni. Próbálkozhatunk pici bábozással is. A totyogók figyelme még csak percekre köthető le, ennek legyünk tudatában! Gyakran elszaladnak, találnak valami más elfoglaltságot maguknak miközben beszélgetünk, ez természetes. A beszédjüket is nehezebb még ebben a korban érteni (saját kis szavaik vannak, nem beszélnek tisztán), ezért nem árt, ha kéznél van egy szülő, aki „tolmácsol”.
Ahogy a gyerekek nőnek, és kezdik megismerni a számokat és a betűket, hagyjuk nekik, hogy megmutassák ezt a tudományukat a világhálón keresztül is. Azonban ne tegyünk rájuk indokolatlan nagy nyomást, mert akkor elmegy a kedvük tőle. Annak is örülni fognak, ha a fizikai ügyességüket csillanthatják meg, például hogy miként tudnak már ugrani, bicajozni vagy focizni.
Megkérhetjük a szülőket, hogy egy-egy tőlünk kapott ajándékot akkor bontsanak ki, amikor Skype-olunk – így majdnem olyan, mintha személyesen adnánk át. Továbbra is köszönjünk a találkozásnál és az elbúcsúzásnál is egymásnak!
Iskolás korba lépve fantasztikus lehet, ha a gyerek olvasását először halljuk. Már tud olvasni és ezt büszkén mutatja meg nekünk is! Ha van egy kedvenc könyve, szerezzük be mi is – így akár mesélhetünk is neki, vagy amikor már olvasni tud, felváltva olvashatjuk fel egymásnak. Kérdezzük a barátairól, osztálytársairól, tanárairól. Jegyezzük meg a neveket, hogy be tudjunk kapcsolódni a gyerek életébe! Tartsuk számon a napi programját, órarendjét, így nem általános kérdéseket fogunk ismételgetni, hanem vissza tudunk kérdezni, hogy miként sikerült a matek dolgozat, vagy meggyógyult-e már Balázs. Biztassuk, hogy mutassa meg nekünk a rajzait, vagy a füzetét.
Amikor a gyerekek tinikorban lépnek, könnyen elveszthetjük velük a kapcsolatot – kortársaikkal barátkoznak, lógnak, kevésbé érdekli őket a velünk való kommunikáció.
A nagyobb tinédzserek jobban kedvelik az írásbeli kommunikációt, rövid üzenetek formájában. Ezt azonban szerencsés esetben kiegészíti a videó beszélgetés is. Abban alkalmuk van megmutatni az érmeiket, az új szerelésüket, kütyüjüket, esetleg bemutathatnak nekünk egy-két barátot is.
A jó hír az, hogy a tinik nagyon otthonosan mozognak a digitális világban, ezért mindenféle kütyükkel rendelkeznek a kapcsolattartáshoz. A rossz hír pedig az, hogy alig érnek rá. Amennyiben épp otthon érjük őket, akkor is valószínűleg ki-be mászkálnak a képből, talán egy-két barát kíséretében.
Ha sikerül elkapni őket, akkor készüljünk előre egy-két témával: például kérdezzük egy új filmről, vagy a kedvenc csapata legutóbbi meccséről. Amennyiben a Facebokon ismerősök vagyunk, bizonyára jobban képben vagyunk, és tudjuk, hogy milyen téma foglalkoztatja, esetleg milyen eseményen, koncerten voltak mostanában. Sok tininek saját gépe vagy telefonja van, így csak vele, kettesben tudunk beszélgetni, azonban ne használjuk ezt arra, hogy a hátuk mögött más családtagokról pletykálunk, informálódunk.
Adjunk nekik esélyt, hogy megosszák velünk az örömüket, sikerüket, de ne erőltessük, ha nem akarnak beszélni vagy megnyílni. És ne feledjük: semmiképpen se tegyünk megjegyzéseket a lakásban/szobában uralkodó rendetlenségre!
Ha a gyerekek már felnőttek, és elhagyják a szülői házat, albérletben, netán kollégiumban laknak, új fejezet kezdődik a kapcsolattartásban. Skype-on keresztül azonban bepillanthatunk új életükbe: láthatjuk a szobájukat és a szobatársakat is.
Miközben az unokákkal Skype-olunk, ne feledkezzünk meg a szüleikről, azaz saját gyerekeinkről, menyünkről/vejünkről sem! Mindig érdeklődjünk hogylétükről, ápoljuk, erősítsük a velük való kapcsolatot akkor is, amikor a gyerekek növekedése, aranyossága, bája játssza a főszerepet a beszélgetésekben.