Veszélyesebb, mint az elhízás.

A clevelandi Ohióban egyedülálló kezdeményezésbe fogtak egy nyugdíjasotthon vezetői: a szenior lakók mellé főiskolás tanulókat költöztettek. A hallgatók számára ingyenes a szállás, cserébe viszont tevékenyen részt vesznek az otthon életében, például koncertekkel, felolvasóestekkel. A szokatlan együttélés sikeresnek tűnik. A tanulók gyakran együtt is étkeznek az idősekkel és közös művészeti órákat is rendeznek. Sokan társak, barátok lettek, megosztják egymással tapasztalataikat, tanácsokkal látják el egymást: az idősek a fiatalabbaknak átadják a bölcsességeket, a hallgatók pedig a digitális világban kalauzolják a szeniorokat. És ami a legfontosabb: senki sem érzi magát magányosnak.

A kutatások már bebizonyították, hogy az elmagányosodás óriási probléma.

Úgy tűnik, hogy napjainkban minden abba az irányba halad, hogy izolálja az embereket, kezdve a távmunkától a virtuális életterekig. A tanulmányok szerint a férfiak hajlamosabbak az elszigetelődésre, mint a nők, és meglepő módon a fiatalokat is jobban érinti, mint az időseket. Azok, akik jó munkatársi kapcsolatokat ápolnak, megfelelő módon tartják egyensúlyban a munkát és a magánéletet, valamint nem távmunkában dolgoznak, szintén kevésbé veszélyeztetettek.

A magányosság gyakran kéz a kézben jár a rossz egészségi állapottal.

A magány ezért korai halálhoz is vezethet, és olyan sok embert érint, hogy ma már az elhízásnál is nagyobb gondot jelent.

Sokan már elmagányosodás-járványról beszélnek, és egyre több országban ismerik fel, hogy tenni kell a probléma megoldásáért. Az Egyesült Királyságban például már elmagányosodás elleni stratégiát is kidolgozott a kormány a magány elleni harc részeként.

Megdöbbentő lehet, de a kutatók már azon dolgoznak, hogy gyógyszert fejlesszenek ki az elmagányosodás ellen.

Ez a pirula a tervek szerint hormont tartalmazna és csökkentené azt a félelmet, amely leblokkolja az embereket és visszatartja őket attól, hogy társas kapcsolatokat alakítsanak ki. Mert a magányos elme becsap és rosszabbnak láttatja a dolgokat, mint amilyenek valójában. Olyan, mintha folyamatosan sűrű hóviharban próbálnánk navigálni.

Eközben sorra születnek a kreatív ötletek a probléma megoldására.

Londonban például egy 27 éves tanuló, Alexandra Knox a 95 éves özvegy Florence Smith lakásába költözött be, némi lakbér fejében. Megosztják életterüket, ruhatárukat, együtt tévéznek és időnként még ételt is közösen rendelnek.

A mai elöregedő, énközpontú társadalmakban egyre nagyobb gondot jelent az elmagányosodás. Nem csak az idősek, de a fiatalabbak is szenvedhetnek tőle. Kihat a mindennapokra, a közérzetre, a munkára, az életkedvre… Muszáj valamit kezdenünk a problémával – bármilyen rendhagyónak tűnő megoldás működhet.