A világörökség része.
A mai Románia és Ukrajna területén, Máramaros történelmi tájegység vidékén közel száz ortodox templomot találunk. Ezek a lenyűgöző faépítmények a 17-19. században készültek. Kiemelkedő példái a népi vallási faépítészetnek, amely az ortodox hagyományok és a gótikus hatások együtteséből alakult ki. A faszerkezetű templomok jellegzetes magas, vékony harangtoronnyal a bejárat fölött és masszív, zsindelyekkel fedett tetővel magasfokú művészetet és egyedülálló kézműves hagyományokat képviselnek.
Balra: Szerfalva, Szent-Paraszkiva-fatemplom. Jobbra: Dióshalom, Szent arkangyalok fatemploma.
A fatemplomok építésének kezdete Máramaros középső és déli részén a 16. század elejére tehető. Ezen a területen a fakitermelés jelentős volt és gazdag hagyománya volt a rönkházak építésének is. Különleges képességű mesterek éltek itt, akik a tudást őrizték és a kézművesipart magas szintre fejlesztették. Napjainkban is szenior ácsmesterek dolgoznak a vidéken, önkifejezésük fontos eszköze a fával való törődés.
Korábban több, mint 300 fatemplom volt Máramarosban, mára harmadára csökkent a számuk.
1999-ben az UNESCO Világörökség részévé vált 8 máramarosi fatemplom. A 17–18. században épült templomok a karcsú tornyaikkal a havasi építészet jellegzetes példáját képviselik. A megye kilencvenhárom műemlékké nyilvánított temploma közül azokat választották, amelyek a legreprezentatívabbak építészeti, építéstechnikai és festészeti szempontból.
Budfalva, Szent-Miklós templom
Alsóróna temploma
Rogoz, Szent Mihály és Gábriel arkangyalok templom
Barcánfalva, Istenszülő bevezetése a templomba
Somosfalva temploma
