Sokan gondolkodtak már el azon, vajon a sorsunk bele van-e írva a génjeinkbe. Ha a szüleink vagy nagyszüleink sokáig éltek, nekünk is jók az esélyeink? Vagy mindent felülír az életmód, a szerencse és a környezet? Hosszú időn át a tudomány viszonylag megnyugtató választ adott: a kutatások szerint az emberi élettartam különbségeinek nagyjából egynegyedét magyarázzák genetikai tényezők, a többit pedig az életkörülmények, a betegségek, a táplálkozás és az életmód. Egy friss, a Science folyóiratban megjelent tanulmány azonban árnyalta ezt a képet. Az eredmények első olvasásra meghökkentőek: a gének szerepe ma akár kétszer akkora lehet, mint ahogyan eddig gondoltuk.
Mi változott az elmúlt száz évben?
Nem a DNS-ünk lett „erősebb”. Az emberi genetikai állomány nem változott számottevően néhány generáció alatt. Ami megváltozott, az a világ körülöttünk.
Száz évvel ezelőtt az emberek jelentős része úgynevezett külső okok miatt halt meg: fertőzésekben, balesetekben, járványokban. Ezek a halálokok viszonylag függetlenek voltak az egyéni genetikai adottságoktól – egy rossz járvány vagy egy munkahelyi baleset szinte bárkit elvihetett.
Ma, legalábbis a fejlett országokban, egészen más a helyzet. Az oltások, az antibiotikumok, a jobb higiénia és az egészségügyi ellátás miatt sokkal többen érik meg az időskort. A halálozás fő okai ma inkább az öregedéssel összefüggő betegségek: szív- és érrendszeri problémák, demencia, egyes daganatok. És itt lépnek be erősebben a gének.
Mit csináltak másképp a kutatók?
A vizsgálat során skandináv ikerpárokat elemeztek, köztük olyanokat is, akik külön nőttek fel. Emellett száz évnél is tovább élő emberek testvéreinek adatait vizsgálták az Egyesült Államokban.
A kulcslépés az volt, hogy kizárták azokat a haláleseteket, amelyek balesetekhez vagy fertőzésekhez köthetők voltak. Így csak az úgynevezett „belső” okok maradtak – azok, amelyek az öregedési folyamatokhoz kapcsolódnak. Amikor ezt megtették, a genetikai hatás becsült aránya 20–25%-ról 50–55% körülire ugrott.
Ez azt jelenti, hogy a sorsunk el van döntve?
Egyáltalán nem. És itt nagyon fontos a helyes értelmezés. A kutatók hangsúlyozzák: ez az eredmény nem azt jelenti, hogy a gének ma „kétszer olyan erősek”, vagy hogy az ember legfeljebb fél életet élhet meg az életmódjától függetlenül.
Egy jó hasonlat az emberi testmagasság. Régen a magasságot erősen befolyásolta a gyerekkori táplálkozás és a betegségek. Ma, amikor a legtöbb gyermek elegendő élelmiszerhez jut, a magasságbeli különbségek nagyobb részét valóban a genetika magyarázza. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a táplálkozás ne számítana. Egy alultáplált gyermek ma sem nő magasra – bármilyen jó géneket örökölt. Ugyanez igaz az élettartamra is.
Mit jelent valójában az, hogy „örökölhető”?
A tudományban az „örökölhetőség” nem egy kőbe vésett biológiai törvény. Mindig az adott korszakra és környezetre vonatkozik.
A száz évvel ezelőtti 20–25%-os becslés nem volt téves – egyszerűen egy olyan világot tükrözött, ahol a külső veszélyek sokkal nagyobb szerepet játszottak. A mai, magasabb arány pedig egy olyan társadalmat ír le, ahol ezek a veszélyek részben eltűntek.
Ettől még az egyéni sorsok rendkívül különbözőek. Vannak, akik kedvező genetikai adottságokkal akkor is hosszú életet élnek, ha a körülményeik nem ideálisak. Mások kevésbé előnyös genetikai háttérrel is sokat „hoznak ki” az életükből tudatos életmóddal, mozgással, odafigyeléssel.
Mi marad meg ebből, ha félretesszük a számokat?
Talán az a felismerés, hogy a gének és a környezet nem egymás ellen dolgoznak, hanem együtt.
Az orvostudomány és a közegészségügy fejlődése lehetővé tette, hogy egyre többen eljussanak oda, ahol már valóban számítanak a genetikai különbségek. De ez nem veszi el az életmód jelentőségét – inkább felerősíti.
A hosszú életnek nincs egyetlen receptje. Sokféle út vezethet oda, és ezek az utak mindig az egyéni adottságok és az életkörülmények találkozásából születnek.
Forrás: Karin Modig: Your genes matter more for lifespan now than they did a century ago – here’s why – The Conversation, 2026. február 2. DOI: 10.64628/AB.6shfkvk6g
