Kölcsönkenyér visszajár.

A COVID-19 pandémia drasztikusan megváltoztatta az életünket, ám lassacskán rájövünk, hogy számos dologban éppen jobbá tette azt. Most például egy olyan szívet melengető eset járja be a világot, amelyre talán sosem kerül sor, ha nincs a járvány.

A szegényebb, nehézsorsú közösségeket még inkább sújtja a vírus okozta egészségügyi és gazdasági válság. A navajo és hopi indiánok az USA délnyugati területein élnek, vízhiánnyal és élelmiszer-ellátási gondokkal küzdenek. Ráadásul a lakosok nagy része a veszélyeztetettek csoportjába tartozik.

A bennszülött közösség segítése érdekében egy alapítvány közösségi gyűjtésbe kezdett.

Az összegyűlt pénzből alapélelmiszerekkel, vízzel, egészségügyi felszerelésekkel látták el az indiánokat. A világ minden részéről jöttek adományok, ám egy ország különösen sokat tett a kasszába, mégpedig Írország.

Több mint 1 millió dollár érkezett a zöld szigetről, ami felkeltette az alapítvány figyelmét. Kiderült, hogy az ok egy szívesség viszonzása. 1847-ben a ugyanis a csaktó indiánok voltak azok, aki segítettek az íreknek: 170 dollárt gyűjtöttek (ma kb. 5 ezer dollárnak felel meg) számukra a burgonyavész miatt bekövetkezett nagy éhínség idején, annak ellenére, hogy ők maguk sem dúskáltak a javakban.

Corkban ma is őrzi egy szobor ennek emlékét: a rozsdamentes acélból készült 9 sastoll egy élelemmel teli tálat szimbolizál és egyben a csaktók előtt tiszteleg. Nagylelkűségüket nem feledték az írek, 172 évvel később viszonozták azt. Egy ír adományozó így írt az alapítványnak: „Segítettetek nekünk a legsötétebb óránkban. Jutalmatok a viszontszívesség. Írország nem felejt, köszönjük.”

Kiemelt kép: Mike Searle/Wikimedia Creative Commons