Rozika.
1914. május 24-én született Éberli Ágnes néven, egy bádogosmester lányaként. Nem volt képzett színész, nevelőszülei kívánságára lépett színpadra 1934-ben (nevelőapja színházi szabó volt), 20 éves korában, Szegeden, ahol 1939-ig játszott. A sikerek után szerződtették a budapesti Nemzeti Színházhoz, amelynek egészen 1983-ig tagja volt.
Eszköztelen, szelíd kedvessége miatt nem csak a szakma figyelt fel rá, de a közönség is hamar megszerette a Niccodemi Tacskó c. vígjátékának címszerepében (1943).
Játszott naivákat, magyar parasztlányokat, munkásnőket, szolgálólányokat, játéka egyszerű, alakjai elsősorban szép és kifejező színpadi beszédében, humorérzékével nyerték el végleges formájukat.
Filmek sokaságában szerepelt (Mágnás Miska, Kiskrajcár, Hazafelé), legemlékezetesebb talán a Talpalatnyi föld-ben nyújtott alakítása.
1956 után beszéde miatt kegyvesztett lett, de ő ezt méltósággal viselte, és még ebben az időszakban is remekelt pl. a Budapesti mesék c. filmben.
Hosszú betegség után, 1989. március 8-án hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik. Lánya, Voith Ági is színésznő.
