Egy kamu körlevél tanulságai.

Már több éve kering az interneten, újból-újból felbukkanva egy körlevél, amely a mentősöktől származónak tűnik, de nem az.

Az Országos Mentőszolgálat logóját is jogtalanul használó felhívás a következő:

„Mentősök tapasztalták, hogy közlekedési baleseteknél a legtöbb sérültnek van mobiltelefonja. Olyan sérülteknél, akikkel nem lehet kommunikálni, a segítségükre sietők nem tudják, hogy a telefon hosszú címlistájából kit értesítsenek. Mentőápolók és mentőorvosok azt javasolták, hogy a szükség esetén értesítendő személy adatait mindenki ugyanazon megjelölés alatt adja meg. A nemzetközileg elismert megjelölés: ICE (In Case of Emergency, „vész esetén”).

Ezalatt a név alatt annak a személynek a telefonszámát kell megadni, akit vészhelyzetben- szükség esetén a rendőrségnek, mentőknek, tűzoltóknak- fel kell hívni. Ha több ilyen személyt szeretne megadni a következőképp lehetséges: ICE1, ICE2, ICE3 stb.. Könnyű megcsinálni, nem kerül semmibe és vész esetén nagy segítség lehet! Küldd el minél több barátodnak, ismerősödnek, hogy minél szélesebb körben elterjedhessen ez a hír!”

A fenti körlevél tartalmát több ponton is cáfolta Győrfi Pál, az OMSZ kommunikációs és PR vezetője. Elmondta, hogy a mentősök nem foglalkoznak a távollévők informálásával, mert az a rendőrség, illetve a kezelést végző kórház feladata. Ráadásul a beteg mobiltelefonjának eseti felhatalmazás nélküli használata bizonyos esetekben konfliktushelyzetet teremthet, vagy akár jogi aggályokat is felvethet.

Honnan ered az ICE szám ötlete?

Az ICE szám bevezetését Bob Brotchie angliai (paramedikus) mentőtiszt szorgalmazta 2005 májusában. A program hamar népszerű lett, így Európában, Ausztráliában és Észak-Amerikában is kezdett elterjedni.

Egy telefontársaság felmérése után született a javaslat: annak során ugyanis kiderült, hogy az emberek kevesebb, mint negyede gondol arra, hogy megadjon egy telefonszámot vagy más információt arra vonatkozóan, hogy kit értesítenének egy esetleges velük történt baleset után. Brotchie egyben a mobiltelefon gyártókat is sürgette egy ICE funkció integrálására a készülékekbe. Az nem kétséges, hogy ezzel a módszerrel a mentők, tűzoltók, rendőrök könnyen és gyorsan juthatnak esetleg releváns információkhoz a sérült/beteg állapotát illetően, valamint azonnal értesíthetők a hozzátartozók, vagyis azon személyek, akiket felveszünk a ICE1,2,3… stb. nevek alá.

Az ellenzők

Mindez szép és jó, ám korántsem ilyen egyszerű.  A sürgősségi ellátás során legtöbbször nincs idő effélékkel „bíbelődni”, keresgélni. A jogi szabályozás elengedhetetlen lenne, hiszen anélkül valóban visszás belenyúlkálni idegen mobilokba.

A kapcsolatfelvétel egy súlyosan sérült/egészségkárosodott ember rokonaival érzékeny feladat, nem biztos, hogy mindennek telefonon keresztül kéne történnie. Nehéz felvilágosítást adni úgy, hogy valójában nem tudjuk, ki van a vonal túloldalán.

Ma már rengetegféle telefon van forgalomban, senkitől sem várható el, hogy mindegyik használatát ismerje és pillanatok alatt megtalálja a benne tárolt ICE számot. Arról nem is beszélve, hogy a telefonok nagy többsége kóddal vagy más módon zárolt.

Ráadásul a mobil nem személyazonosításra használt eszköz – simán előfordulhat, hogy másvalakié van nálunk, mert mondjuk a miénk lemerült. Egy baleset esetén könnyen sérülhet, összetörhet, márpedig abban az állapotban semmit sem ér, ha van benne ICE szám.

Összefoglalva beírhatjuk az ICE számot, elképzelhető, hogy segít bizonyos esetekben, de nem a hivatalos eljárás keretében. Sokkal inkább ajánlott egy papír alapú azonosító kártyát magunknál tartani. Erre rákerülhetnek egyéb adataink is: allergia, vércsoportunk, gyógyszereink tájékoztatásul.