A gödi Samsung SDI akkumulátorgyár története – és az a konfliktus, amely végül országos üggyé nőtt – ma már jóval túlmutat egyetlen ipari beruházáson. Az üzem neve szimbóluma lett annak a kérdésnek, hogyan fér meg egymás mellett a stratégiai iparfejlesztés, a környezetvédelem és a helyi közösségek biztonságérzete. De hogy jutottunk idáig?

A kezdet: gazdasági sikertörténetként indult

A történet 2017-ben indult, amikor a dél-koreai vállalat lítiumion-akkumulátorok gyártásába kezdett Gödön, elsősorban elektromos járművek számára. Az elektromobilitás felfutása Európában akkoriban gazdasági lehetőségként jelent meg: munkahelyek, beruházások, technológiai fejlődés. A gyár gyors ütemben bővült, és rövid idő alatt a térség egyik legnagyobb ipari létesítményévé vált.

Amikor a mindennapokban is érezhető lett a gyár

A kezdeti időszakban a hangsúly a beruházás jelentőségén volt. A fordulat akkor következett be, amikor a gyár működése a helyiek mindennapjaiban is érzékelhetővé vált. A megnövekedett kamionforgalom, az éjszakai zaj, a folyamatos üzemelés egyre több kérdést vetett fel. Nem látványos baleset vagy robbanás indította el a vitát, hanem egy lassan erősödő bizonytalanság: pontosan mi történik a kerítésen belül?

Hogyan lett országos hír a környezetszennyezés kérdése?

A környezetszennyezéssel kapcsolatos hírek sem egyetlen drámai eseményhez kötődtek. A téma fokozatosan került be a nyilvánosságba. A figyelem középpontjába az került, hogy a gyár a gyártási folyamat során N-metil-2-pirrolidont (NMP) használ. Ez az oldószer az Európai Unióban ismert és szabályozott vegyi anyag, amely bizonyos expozíciós szint felett egészségügyi kockázatot jelenthet, ezért alkalmazása szigorú engedélyezési és bejelentési kötelezettségekhez kötött.

Mit állapítottak meg a hatóságok?

Amikor nyilvánosságra került, hogy a gyár egyes időszakokban nem a megfelelő kategóriában jelentette be az anyag használatát, hatósági vizsgálatok indultak. Ezek eredményei jelentek meg a sajtóban „környezetszennyezési ügyként”. Fontos azonban különválasztani a jogi tényeket a közvéleményben kialakult képtől: a hatóságok nem bizonyított, súlyos környezetkárosítást állapítottak meg, hanem engedélyezési és adminisztratív hiányosságokat, amelyek miatt bírságokat szabtak ki és a működés feltételeit módosították.

A bírságok és eljárások ténye ugyanakkor erősítette azt az érzést, hogy a gyár működése körül nincs teljes átláthatóság. Ami a hatósági nyelvben adminisztratív vagy engedélyezési eltérés volt, az a közvélemény számára már környezetszennyezési botrányként jelent meg.

A kiemelt gazdasági övezet: amikor a vita túlnőtt a környezetvédelmen

A konfliktus másik fordulópontja 2020-ban következett be, amikor a kormány a gyár környezetét kiemelt gazdasági övezetté nyilvánította. Ez a döntés jogilag azt jelentette, hogy bizonyos önkormányzati jogosítványok megyei szintre kerültek, és a helyi iparűzési adó bevétele sem közvetlenül a városhoz folyt be. A lépés jogszabályi keretek között történt, ám sok helyi lakos úgy élte meg, hogy a döntéshozatal távolabb került tőlük. Ettől kezdve a vita már nemcsak a vegyi anyagokról vagy a zajról szólt, hanem a helyi önrendelkezés kérdéséről is.

Perek, adatigénylések, bizalomvesztés

Civil szervezetek és lakosok több eljárást indítottak, adatigénylések és perek sora zajlott annak érdekében, hogy a környezeti adatok nyilvánosabbá és ellenőrizhetőbbé váljanak. A bírósági ügyek egy része éveken át húzódott, és hozzájárult ahhoz, hogy a gyár működését szigorúbb ellenőrzési feltételek mellett folytassák.

Hol tart most a történet?

Ma a gödi üzem működik, de már egy sokkal érzékenyebb közegben. A hatósági ellenőrzések szigorodtak, több adat vált nyilvánossá, és az akkumulátorgyártás országos vitatémává vált. A „gödi ügy” időközben hivatkozási pont lett más magyarországi beruházások esetében is. Amikor új akkumulátorgyár építéséről esik szó, gyakran hangzik el a kérdés: vajon megismétlődhet-e az, ami Gödön történt?

Hogyan kerülhet egy ipari anyag az ivóvízbe – és mi a helyzet Gödön?

Az ivóvízzel kapcsolatos aggodalmak minden nagy vegyipari beruházásnál gyorsan megjelennek, különösen ott, ahol a lakosság jelentős része felszín alatti vízbázisokra támaszkodik. Fontos azonban különválasztani az elméleti kockázatot és a bizonyított szennyezést.

Egy ipari létesítményből több úton kerülhetne – elméletben – káros anyag a felszín alatti vízbe. Ilyen lehet például egy nem megfelelően szigetelt tároló, egy csőtörés, technológiai szivárgás, vagy a nem megfelelően kezelt ipari szennyvíz. Ha egy veszélyes anyag a talajba jut, onnan – geológiai adottságoktól függően – elérheti a talajvizet, majd hosszabb idő alatt a mélyebb vízadó rétegeket is.

Az N-metil-2-pirrolidon (NMP), amely a gödi gyár kapcsán gyakran szóba került, vízben jól oldódó vegyület. Ez azt jelenti, hogy ha ellenőrizetlenül a talajba kerülne, képes lehet mozogni a felszín alatti vízben. Ugyanakkor a jogszabályi környezet éppen azért ír elő zárt technológiát, többlépcsős szigetelést és monitoringkutakat, hogy az ilyen helyzeteket megelőzzék, illetve időben észleljék.

A gödi ügy kapcsán a nyilvánosságra került hatósági dokumentumok nem állapítottak meg olyan bizonyított ivóvízszennyezést, amely a lakossági vízellátást veszélyeztette volna. A vita inkább arról szólt, hogy a monitoring, az engedélyezés és az adatszolgáltatás mennyire volt kellően szigorú és átlátható.

Mit okozhat egy ilyen vegyület, ha mégis ivóvízbe kerül?

Az NMP az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) besorolása szerint reprodukciót károsító hatású anyag lehet bizonyos expozíciós szint felett. Ipari környezetben elsősorban belélegzés vagy bőrön keresztüli érintkezés jelent kockázatot. Ivóvízben való tartós, magas koncentrációjú jelenléte elméletileg egészségügyi problémákat okozhatna, de az ilyen hatás a dózistól, az expozíció időtartamától és az érintett népesség érzékenységétől függ.

Éppen ezért az ivóvízbázisok környezetében működő ipari üzemeknél a megelőzés a kulcs: rendszeres vízminőségi vizsgálatok, talajvíz-monitoring, határértékek betartása. A gödi vita egyik központi kérdése az volt, hogy ezek az ellenőrzések kellően átláthatók és időben elérhetők voltak-e a lakosság számára.

A legutóbbi fejlemények: nikkel, kobalt, mangán és a dolgozók kitettsége

2026 elején újabb részletek kerültek nyilvánosságra a gyár működésével kapcsolatban. Oknyomozó sajtóanyagok belső dokumentumokra hivatkozva arról számoltak be, hogy a gyártási folyamatban használt nikkel–kobalt–mangán (NCM) katódpor esetében egyes munkahelyi mérések a megengedett határérték többszörösét mutatták ki.

Az NCM-por az elektromos autók akkumulátorainak egyik kulcsfontosságú alapanyaga. Finom szemcséjű, belélegezhető por, amely nikkelt, kobaltot és mangánt tartalmaz. Ezek közül a nikkel bizonyos vegyületeit a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) bizonyítottan rákkeltőként tartja számon, a mangán tartós, nagy dózisú belégzése idegrendszeri károsodást okozhat, a kobalt pedig egyes esetekben légzőszervi és kardiovaszkuláris problémákkal hozható összefüggésbe.

Fontos hangsúlyozni: a nyilvánosságra került adatok elsősorban munkahelyi kitettségre vonatkoztak, nem lakossági expozícióra. A vita középpontjában az állt, hogy a porleválasztó és elszívó rendszerek minden esetben megfelelően működtek‑e, illetve hogy a dolgozók védőfelszerelése elegendő védelmet biztosított‑e.

A gyár kommunikációja szerint a környezetbe jutó por nem tartalmazott veszélyes összetevőket, és a működés megfelel a hatályos előírásoknak. Ugyanakkor hatósági eljárások és bírságok is születtek az elmúlt években veszélyes anyagok kezelésével és engedélyezésével összefüggésben. A két álláspont közötti különbség – a hivatalos megfelelőség és a belső mérésekből kirajzolódó kockázatok – tovább erősítette a bizonytalanságot.

Mit jelent mindez a lakosság számára?

A jelenleg nyilvános hatósági dokumentumok nem állapítottak meg bizonyított, tömeges lakossági egészségkárosodást vagy ivóvíz‑szennyezést a gödi gyár működésével összefüggésben. A legnagyobb bizonytalanság a levegőbe jutó finom porok és az esetleges talajszennyezés hosszú távú hatásai körül alakult ki. A szakértők szerint az ilyen kockázatok megítélése mindig dózis‑ és időtartam‑függő, ezért kulcskérdés, hogy a monitoringrendszerek és az ellenőrzések átláthatósága elegendő‑e a közbizalom fenntartásához.

A történet tehát nem egyetlen botrány krónikája, hanem egy folyamaté. Egy gyors ipari felfutásé, amelyet nem mindig kísért ugyanilyen tempójú társadalmi párbeszéd. A gödi események megmutatták, hogy a környezetszennyezésről szóló hírek mögött sokszor jogi, engedélyezési és kommunikációs kérdések húzódnak meg – de azt is, hogy a bizalom megingása önmagában is komoly következményekkel járhat.

Ezért vált a gödi Samsung-gyár ügye többé, mint egy helyi konfliktus. Egy olyan esetté, amelyben gazdasági érdekek, környezetvédelmi szempontok és közösségi elvárások találkoztak – és amelynek tanulságai messze túlmutatnak a város határain.

Mit tudunk biztosan – és mit vizsgálnak még?

Amit biztosan tudunk:

A gyár több alkalommal hatósági eljárás alá került, és bírságokat is kiszabtak rá engedélyezési, bejelentési és veszélyesanyag‑kezelési hiányosságok miatt. A gyártási folyamat során NMP oldószert, valamint nikkel–kobalt–mangán tartalmú katódport használnak, amelyek egészségügyi kockázata a tudományos szakirodalomban ismert. Nyilvánosságra került belső mérések szerint egyes munkahelyi környezetekben határérték‑túllépések történtek. A kiemelt gazdasági övezetté nyilvánítás jogilag átalakította a helyi döntéshozatali kereteket.

Amit még vizsgálnak, illetve vitatnak:

Hosszú távon milyen hatással lehetnek a levegőbe jutó finom porok a környék lakosságára? A talajban mért fémkoncentrációk milyen eredetűek, és kimutatható‑e közvetlen kapcsolat a gyár működésével? A monitoringrendszerek és hatósági ellenőrzések függetlensége és átláthatósága elegendő‑e a közbizalom helyreállításához? A dolgozók munkahelyi kitettsége minden időszakban megfelelt‑e a legszigorúbb munkavédelmi előírásoknak?

A gödi ügy ma már nem csupán egy üzem működéséről szól, hanem arról a kérdésről is, hogy egy stratégiai iparág térnyerése mellett hogyan lehet fenntartani a környezeti biztonságba vetett társadalmi bizalmat.

Kiemelt kép: Google Maps