Kegyetlen emlékek.
Japánban, Kiotó egy nyugodt külvárosában emelkedik egy fűvel borított 9 méteres magas domb. A halom a becslések szerint 38 ezer levágott orrot rejt, véres kegyetlenségek emlékét őrzi. Gyerekek, nők és férfiak, akiket a 16 századi japán invázió során mészároltak le Koreában.
Toyotomi Hideyoshi hadvezér vezetésével Japán 1592-ben hatolt be Koreába, azzal a szándékkal, hogy elfoglalja a Koreai-félszigetet és Kínát. Előbbit sikeresen vették be, ám az utóbbival nem boldogultak, ezért Hideyoshi visszavonta az alakulatait, majd 1597-ben visszatért, de ismét kudarcot vallott. Végül 1598-ban a hadvezér váratlan halála vetett véget a harcoknak.
Azokban az időkben a harcosok gyakran levágták az ellenség fejét, mintegy bizonyítékként, hogy megölték őket. A fejeket besózták, hordóba tették és visszaküldték Japánba, ahol aztán számba vették azokat és ezek alapján határozták meg valakinek az érdemeit. Mivel a tábornokokat a fejek alapján jutalmazták, nem tettek különbséget fiatal és idős, nő és férfi, laikus és katona között, Hideyoshi óhaja az volt, hogy mindenkit mészároljanak le.
Ahogy az invázió kiterjedt, egyre nehezebb volt menedzselni a levágott fejeket, ezért elhatározták, hogy csak az orrokat fogják gyűjteni. Az ellenségnek ezután már csak a szaglószervét küldték vissza a szigetországba. Egy szakértő szerint a hadsereg 185 738 koreai és 29 014 kínai fejet skalpolt. A pontos számokat azonban nem ismerjük, mert állítólag sokszor a darab növelése érdekében élő emberek orrát és fülét is levágták, akik így brutálisan megcsonkítva éltek tovább.
Hideyoshi elrendelte a levágott orrok eltemetését a Hokoji templom földjébe és azt is előírta, hogy egy szentélyt építsenek a halom tetején – a szokatlan gesztus egyesek szerint a vezér könyörületességét mutatta. Nem tudni pontosan, hogy a hadvezért miért döntött úgy, hogy buddhista rituálé szerint emlékeznek meg az áldozatokról, de évszázadokig a domb a koreai zarándokok szent helye volt. Az ‘Orrok dombjának’ nevezett helyet később a ‘Fülek dombjára’ változtatták, mert az előbbi nevet túl kegyetlennek vélték. Az új elnevezés nem kevésbé brutális, de a helyi nyelvjárásban kellemesebben hangzik.
A Mimizuka halom viszonylag ismeretlen volt a japánok előtt az utóbbi évtizedekig, ugyanis Japánban előszeretettel hallgatták el azokat a történelmi eseményeket, amelyek nem jó fényt vetnek az országra. Az 1980-as évektől egy enyhébb verziót kezdtek a iskolákban tanítani. Az 1970-es években a dél-koreai elnök, Park Chung Hee kifejezte vágyát, hogy a halmot elegyengessék. Néhányan úgy vélték, hogy a halmot át kellene Koreába telepíteni, hogy a holtak lelke megnyugodhasson, mások szerint Japánban kell maradnia, mementóként.
