Néha nehéz elhinni, de igaz.

Naponta ömlik ránk mindenhonnan, hogy milyen veszélyes az új világjárvány. Értesülünk a halottak számáról, a helyzet súlyosságáról. Mindent áthat a félelem, ami feltehetően jogos is, de nem csak erről szól. Nem kell, hogy csak erről szóljon. Most jött el a pillanat, hogy az egész világ elcsendesüljön, elgondolkodjon, magába szálljon.

Talán most mindenki rájön, hogy nem minden a pénz. Hogy a hétköznapok hajszájában észre sem vesszük a testünket, amíg az nem betegszik meg. Rohanunk, küzdünk, hogy nagyobb ház legyen, jobb autó, újabb mobiltelefon, miközben elszalad mellettünk az élet.

Talán most mindenki rájön, hogy a szeretteink nem lesznek mellettünk örökre. Hogy addig kell szeretni, becsülni, értékelni őket, amíg lehetőségünk van rá. Hétköznapokon is beszélgetni, ölelni, odafigyelni. Nem úgy, mint lakótársak, hanem mint egy család, egy házaspár, egy szerelmespár.

Talán most mindenki rájön, hogy nem vagyunk mindenhatók. Hiába gondolják sokan, hogy halomra lehet ölni az állatokat, irtani a növényzetet és szennyezni a levegőt. Nem lehet, mert következményei vannak/lesznek. Nem vagyunk sebezhetetlenek, sőt, igazából apró porszemek a körforgásban.

Talán most mindenki rájön, hogy össze kell tartanunk. Hogy, meg kell tanulnunk emberségesnek lenni ismerősökkel és ismeretlenekkel egyaránt. Ha nem segítjük, nem tiszteljük egymást, mindenki rajtaveszt.

Talán most mindenki rájön, hogy minden munka értékes. Értékes az eladó, a nővérke, a futár, a takarító, a szemétszállító és az összes többi is. Nem fontosabb a bankigazgató a péknél, a cégvezető a vécésnéninél, mert mindegyik feladat elvégzésére szükség van.

Talán most mindenki rájön az erdőben egyedül sétálva vagy a kertjében munkálkodva, hogy mennyire eltávolodtunk a természettől. Már csak kevesen tudják, hogy kell megtermelni a magunk számára szükséges növényeket, gyümölcsöket, vagy együttműködni az állatokkal.

Talán most mindenki rájön, hogy ezeket meg kell értenünk és változtatnunk kell a hozzáállásunkon, mert ha ezt nem tesszük meg, talán már nem lesz rá alkalom…