Kisfröccs, málnafröccs.

Talán többen tudják, hogy hazánkban a szódavíz felfedezése Jedlik Ányos nevéhez fűződik, aki egy új és zseniális módszert talált fel a mesterséges ásványvíz előállítására. Az addig használt gyártástechnológiai leírások ugyanis szigorúan védettek és titkosak voltak (Joseph Priestley volt az, aki felfedezte a szénsav vízben történő elkeverésének módját).

A szikvíz keletkezésének voltaképpen tárgyi tévedés az alapja: a szódavíz készítéséhez felhasznált szénsavat tévesen azonosították a sziksóval.

Magyarországon a különlegességnek számító szénsavas szódavizet, orvosok biztatására, mint a baktériumok szaporodását gátló széndioxid-alapú természetes tartósítószer folyadékot Jedlik Ányos, a természetbúvár bencés szerzetes készítette először 1826-ban, és az első szikvízgyártó üzemet is ő hozta létre 1841-ben Pest-Budán.

A polgárosodó társadalom éttermeiben, kocsmáiban, cukrászataiban hamarosan elterjedt a szódavíz.

A tiszta bor helyett az üdítő hosszúlépés, a kisfröccs, a nagyfröccs, az édes cukrászsütemények mellé a szódavíz volt a legjobb szomjoltó. A 19. század végén, még a millenniumi ünnepségek pompájában is helyt kapott a szódavíz mint a kor újdonsága.

A szódavíz és a fröccs – akár málnafröccs formájában is – olyan népszerűségre tett szert az elmúlt évszázadokban, és olyannyira meghatározta minden népréteg és társadalmi osztály tagjainak fogyasztási szokásait, hogy méltán nevezhetjük a szódavizet magyar kultuszitalnak.

Nem véletlen, hogy a szikvíz 2013 óta hungarikum.

Ezt mutatja be a most nyílt kiállítás a feltalálás és a gyártás, a forgalmazás és a fogyasztás, valamint az irodalomra és a művészetekre gyakorolt hatásának bemutatásával. A főszereplő persze a szódásüveg maga, ami a termék megjelenésének legfőbb módja. De nem csak a klasszikus formákkal találkozhatunk, abból szinte orgiaszerű élvezetben lehet részünk, hanem a ma már ismeretlen golyós üvegekkel (kracherli) is, amik 100 éve az üdítőitalos és szódás üvegek legjellemzőbb fajtája volt.

Rácsodálkozhatunk arra is, hogy miként szolgált a szódásüveg politikai üzenetek továbbítójaként, s lett így korabeli médiaeszköz. Megismerhetjük a szódások legjelentősebb versenytársát is, a patronos szifont, és olvashatunk a szódás lováról vagy szamaráról. Sőt, magát a bemutatott szódavizet is megkóstolhatjuk!

A páratlan kincseket a Szegeden élő, ma is aktív szikvízkészítő iparos Bánffi István gyűjtötte össze több évtizedes kitartó munkával. Érdekesség, hogy a Bánffi szóda nemzeti értékünk, hasonlóan a Tóth szódához és a szódagyártáshoz Kiskunmajsán.

A kiállítás helyszíne: Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár, Fő utca 10.
Megtekinthető: 2020. szeptember 2. – december 31.
A múzeum weboldala: smmi.hu