Ez nagyon szenzitív téma, amit nehéz jól kezelni, ha egyáltalán lehetséges.

Aki megtudja, hogy menthetetlen, az érzelmek széles skáláját járja be. Szembesülni azzal, hogy, az élet vége közelebb van, mint hinnénk, lesújtó. Ilyenkor ráeszmél az ember a saját és mások múlandóságára. Dühös lesz, fél, csalódott, depresszióba esik, átértékel, beletörődik, elfogadja és számos más érzelem vegyül egymással. Nagyon nehéz élethelyzet ez a környezete számára is. Mit tegyen? Mit mondjon? Hogyan segítsen?

Bár elég tabu témának számít, mégis szükséges foglalkozni vele. Egy elfekvőben dolgozó szociális munkás, Glyin Thomas tanácsai talán segíthetnek:

“A legfontosabb, hogy hagyjuk, vezesse szerettünk a beszélgetést. Így ő döntheti el, miről kényelmes beszélnie, és miről hallgatna inkább” – ez az első és talán legfontosabb tanács. Figyeljünk oda a másikra és az apró jelekre! Ne faggassuk, ne nyaggassuk, ne bombázzuk kéretlen világmegváltó bölcsességekkel, ha nem akarja.

Nem mindenki szeret beszélni a betegségéről, míg másoknak könnyít a lelkén, ha beszélhet róla. Minden ember más és más, fontos, hogy tartsuk tiszteletben, ő szeretne e róla beszélni vagy sem. Egy „hogy érzed ma magad?” kérdés elindíthatja a beszélgetést.

Ha felajánljuk a segítségünk, az jó ha konkrét, nem csak az általános „szólj, ha bármiben..”. „A szívesen hozok neked ebédet, vagy viszlek el a következő vizsgálatra” kicsit segít, hogy a másik érezze, hogy komolyan gondoljuk, nem csak udvariasság. Érezze, hogy számíthat ránk, de ne legyünk nyomulósak!

Ha nem akar látogatót fogadni, ne legyünk erőszakosak, próbálkozzunk inkább máskor!

Ha van közelebbi rokona, családtagja, ápolója, aki nap, mint nap ott van vele, érdemes tőlük kérdezni elsőként, hogy miben tudunk segíteni, miről beszélgessünk.

Ha hozzánk közelálló személyről van szó, remélhetőleg az empátiánk is segít, hogy tudjuk mivel könnyíthetnénk meg neki az amúgy sem könnyű napokat, heteket, hónapokat.

Előbb-utóbb mindenkinél eljön a pillanat, hogy az élete véget ér, legyen szép a búcsú, ha az lehetséges.

Forrás: Marie Curie