Talán egyre többen érzik a bőrükön, hogy a legapróbb dolgokon is képesek felhúzni magukat.

Elég egy lassan haladó autó, egy kicsike botlás, valaki más fintora, nem várt apró bosszúság, és mintha már robbanna is a bomba. A vérnyomásunk a plafonra ugrik és forrongunk a dühtől, aminek lehet, hogy hangot is adunk. Ha mi meg nem csináljuk ezt, akkor biztos találkoztunk olyannak, aki szinte a plafonra ugrik a legapróbb történéstől is. Mitől van ez?

Az ingerlékenység egy tünet, nem maga a probléma. Mielőtt a környezetünket vagy a körülményeinket kezdenénk el okolni, érdemes egy kicsit hátralépni és elgondolkodni azon, hogy mi az a belső feszültség, ami folyamatosan megterhel? Amibe kezdünk belefáradni. Ami fenntartja a stresszt.

Ha magunkba nézünk, megtalálhatjuk a probléma forrását is, ami feltehetően a következők közül kerül ki:

Egyszerű fiziológiai okok

Morcosabbak leszünk, ha nem alszunk eleget, ha nem pihenjük ki magunkat, ha éhesek, ha szomjasak, ha kielégítetlenek vagyunk. Ha egyik sem áll fenn akkor szóba jöhetnek még a hormonális változások, de a depresszió és más mentális állapotok is.  Önmagában már egy kiadós alvás is sokat segíthet a kedélyállapotunkon, de a többiről sem árt gondoskodni.

Túlterheltség

Legyen az akár fizikai, akár lelki, mindenképp feszültséget generál. A rövid ideig tartó stressz hasznos volt az ősemberek számára, hogy az ‘üss vagy fuss’ elvén gyorsan tudjanak döntést hozni és reagálni, a ma emberénél azonban ez egy tartós állapot is lehet, ami rettentő káros. A szervezet készletei nem kimeríthetetlenek, minél tovább marad ebben a készenléti állapotban, annál frusztráltabbá válik.

Traumák, magány, feldolgozatlan érzések

Egy krízis, válság, szomorúság és sok egyéb érzés okozhat feldolgozatlanul feldúltságot. A meg nem értettség érzése, a nehezen megélt egyedüllét csak, hogy párat említsünk, ólomsúlyként nehezedik a lelkünkre, ami aztán könnyen válik idővel ingerlékenységgé.

Az első lépés a feloldás felé az, ha megkeressük magunkban mitől is váltunk ilyenné! Ha megvan a válasz, akkor a következő lépés, hogy megoldjuk, vagy megszüntetjük a kiváltó okot. Ha nem tudunk tőle megszabadulni, akkor kérjünk segítséget! Egy jó barát, egy szakember, egy megértő társ segíthet abban, hogy feloldjuk a felgyülemlett stresszt! Ne másokon verjük le a dühünket, hanem próbáljuk a magunk és mások számára is előnyösen felhasználni az összegyűlt frusztrációt; sportban, kreativitásban, munkában, vagy más területen aknázzuk ki!