Jankelék, maskarák, busók.

A mohácsi busójárás mára hagyománnyá és hungarikummá vált. Idén február 28. és március 5. között kerül megrendezésre a messze földön híres rendezvény.

Mai formájában maszkos, rituális, karnevál jellegű felvonulás, igazi népünnepély. A szokásfolyamatba az ilyenkor idelátogató nagyszámú közönséget is bevonják, akik így részévé válnak a város több pontján zajló eseményeknek.

Ehhez hozzá tartozik a hagyományokon alapuló folyamatos készülődés, az eszközök, maszkok megtervezése és elkészítése, a busóruházat felújítása, az egyes csoportok sajátos járműveinek megtervezése, kialakítása, és a megjelenésük hitelességét szolgáló kutatómunka. A busójárás folyamatában egyformán szerepet kapnak a tervezett programok (pl. busók gyülekezője, felvonulása, a telet szimbolizáló koporsó elégetése, busóavatás, néptáncbemutatók, kézműves vásár) és a spontán akciók és megnyilvánulások (szabados viselkedési formák, termékenységvarázsló rítuselemek, ijesztgetés, játékosság, tánc).

A mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Régen Farsangvasárnap reggelétől Húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. A legvalószínűbb az, hogy a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, amely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok.

Fotó: mohacsibusojaras.hu

A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot.
A busók kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.

A busókat kísérő jankelék szerepe az, hogy távol tartsák az utca népét, főleg a gyerekeket a busóktól. Hamuval, liszttel, ma már csak ronggyal vagy fűrészporral töltött zsákjukkal püfölik a csúfolódó gyerekhadat. A lefátyolozott arcú nőket és a lakodalmas viseletbe öltözött férfiakat, továbbá a karneváli jelmezű alakokat maskarának nevezik Mohácson.

Régen a tülkölő, kereplő, kolompot rázó és „bao-bao!”-t ordítozó busócsoportok tulajdonképpeni célja az volt, hogy házról-házra járva kifejezze jókívánságait, elvégezze varázslatait és részesüljön azokban az étel-ital adományokban, amiket sehol sem tagadtak meg tőlük.

A különböző busócsoportok sajátos elnevezéssel különböztetik meg magukat a többiektől, így például létezik Ágyús, Ördögkerekes, Kürtös, Bödönhajós, Kecskeszarvas, Dunai átkelés, Mladi Momci, Stari Momci, Danica Zvezda, Boros-kóló, Buba Mara, Futottakmég stb. csoport.

A mohácsi busójárás hungarikum és 2009 óta az UNESCO örökség része (elsőként került be ide a hazai szellemi kulturális értékek közül).

További információkért, részletekért az alábbi honlapokat érdemes böngészni: