Program

Nagyapa és unoka biciklizik: az első gyerekbicaj

70 éves nagyszülő viszi kerékpározni az unokákat 2-3 éves koruktól. Így választják ki az első kerékpárt.

Kerékpáros kirándulások hetven- és hétévesen

Hogyan tervezi és szervezi a 70 éves nagyapa a kalandos, de azért biztonságos biciklis túrákat a 7 éves unokájával? Erről szól a kisgyermekes kiránduló családoknak szánt, számos apró gyakorlati fogást bemutató, 4 részes írás.

  1. Felnőtt biciklik és gyerekülések
  2. Az első gyerekbicikli és szállítása (ezt olvassa most)
  3. Túrázás, felszerelés és csomagok
  4. Az első túrák és a legjobb útvonalak

Saját kerekeken

Ügyesebb gyerekek már kettő, az én unokáim háromévesen kezdtek saját biciklin kerekezni. Eleinte támasztókerékkel, de a modernebb családok esküsznek a futóbiciklire, amely nem nyújtja a segédkerekek hamis biztonságérzetét, ezért korábban megtanulnak egyensúlyozni a gyerekek. Most már bánom, de nem állítottunk be megbízható kísérletet, sőt a rollerek használatával is belekavartunk az ügybe. Úgy emlékszem, hogy a nagyobbiknál, a fiúnál korán lekerültek a pótkerekek. Egyenes, aszfaltos utcában hamar sikeres lett, de az igazi áttörést, és a biztos fordulókat egy kora reggeli üres játszótér betonplacca hozta meg. Az első alkalommal ehhez ajánlatos a vastag ruha, kesztyű és sisak, vagy a sportos térd- és könyökvédő. Szerencsére a valóságban nálunk ezek egyikére sem volt szükség, de az általuk nyújtott biztonságérzetre igen.

A kislány sokáig nem volt hajlandó megválni a pótkerekektől, ezért az apukája a közös túrákon vontatórúdra fogta. Ez a kevésbé elterjedt szerkezet úgy működik, hogy a felnőtt kerékpár nyeregcsövét és a már kétkerekű gyermekbicikli kormányát összekötik egy ívelt rúddal, úgy, hogy a kisbicikli első kereke a levegőben lóg. A gyerek így taposni tud, besegít az apjának, akár tolja is hátulról, de az irány fix, a fordulókör vagy a kanyar íve persze nagyobb. Nálunk talán csak három hónapig maradt így, aztán az egyik kirándulás csendes aszfaltos szakaszán összecsuktuk a teleszkópos vonórudat, és a kisunokám elsőre négy kilométert kétkerekezett. Nagyon büszke volt. Mi is.

Az első igazi túra

Hiába nőttek a már jól bicikliző fiú kerekei, 12-esről, 14-es, majd 16 hüvelykesre, felnőttekkel kirándulni váltó nélkül aligha lehet. Én konzervatív nagyapaként a 20-as kerekű, 3-sebességes agyváltós kontrás gyerekbiciklire szavaztam, de a fiam gyorsabb volt, és használtan vett egy 6-sebességes láncváltósat. Kétségkívül könnyebb elindulni a szabadon futó pedálokkal, mint a kontrással. A váltó szinte tökéletes, talán egyszer esett le a lánc, és a gyerek is elég logikusan használja. Egyetlen hátrány, hogy ez még nem az agydinamós típus, így az iskolából hazafelé a dinamót rá kell ugrasztani a gumiabroncsra. A lámpát kicseréltük LED-esre, a kondenzátor (vagy akkumulátor) álló helyzetben is erős fényekről gondoskodik néhány percig. Rábeszélem a családomat, hogy már szürkületben is lámpával menjenek, az enyém automatikusan is bekapcsol, viszont nappali menetfényünk és féklámpánk még egyikünknek sincs, pedig kellene. Még a 20-as kisbicikli is olyan alacsonyan van, hogy az autósok nem veszik észre; minden prizmának, fényvisszaverős peremű gumiabroncsnak, színes kabátnak, sapkának, sisaknak, láthatósági mellénynek örülök.

Kerékpárszállítás

A láncváltós 20-as bicikli nagyon bevált a fiúnak, a kislányt gyerekülésben vittük, vagy rúdon vontatta az apja, a családdal bejártuk a környéket kb. 15 kilométeres távolságig a gátakon, ösvényeken, a többnyire csak ecsettel festett, néha a valóságban is megépített kerékpárutakon. De aztán szerettünk volna messzebbre menni. A vonatot kipróbáltuk ugyan szükséghelyzetben visszafelé, de nagyon nem vált be. Modern rámpa nélkül szinte lehetetlen feltuszkolni a bicikliket és a gyerekeket is a magas lépcsőkön. Maradt az autózás, de ennek megoldásában ismét megoszlott a család véleménye. A fiamnak tágasabb egyterűje van, ahova a gyerekbiciklik és az összecsukható kerékpárok beférnek. A hátránya, hogy az összecsukhatókra nem ajánlatos sem gyerekülést, sem vonórudat szerelni. Én egy kisebb SUV-val járok, amibe semmi nem fér be, viszont túl magas a tetőcsomagtartós szállításhoz, pontosabban egy sámli vagy hokedli kéne a felnőtt biciklik felrakásához. Így aztán az esedékes műszaki vizsgához időzítve nagy teherbírású vonóhorgot szereltettem az autómra. Hosszan tanulmányoztam a szállító berendezések piacát. Egy ötödik ajtóra vagy csomagtartó fedélre szerelhető változathoz már volt szerencsém; nem nagyon tetszett a szerkezet az üvegre támaszkodással, a bonyolult hevederekkel és még az ajtót sem lehetett kinyitni tőle.. A már említett piacvezető svéd cég 3-kerékpáros, vonóhorogra illeszthető, billenthető bicikliszállítója mellett döntöttem. A súlya megdolgoztat, amíg az autóhoz cipelem, de már 10 perc alatt felszerelem, amiben a rendszám átrakása is benne van. Ez utóbbi nyomokat hagyott az autóm fényezésén és a körmeimen is, de sajnos a magyar KRESZ ebben is csak nagyon későn alkalmazkodott a modern világhoz, a harmadik, szürke rendszámtábla engedélyezésével. A billenthetőség nagyon tetszik, mert mindig kell valami a csomagtartóból, az eszköz vonóhorogra zárhatósága és a kerékpárok rázárhatósága elengedhetetlen. A svéd cég német kihívója még drágábban adja a termékeit, viszont cserébe a szállító eszköz összehajtható, és extraként tolatóradart is nyújt, mivel az autóba beépített ilyenkor nem működik, vagy kikapcsolandó. A könnyű gyerekbicikliket nehézség nélkül felrakom a magasan lévő, de egyszerű, csekély teherbírású és nem túl drága tetőtartókra.

Bálint János