70 éves nagyapa 7 éves unokájával a természetbe, hegyekre-rétekre kirándul. Botok és bakancsok, növények és gombák.

Hogyan tervezi és szervezi a 70 éves nagyapa a kalandos, de azért biztonságos túrákat a 7 éves unokájával? Erről szól a kiránduló családoknak szánt, számos apró gyakorlati fogást bemutató 3 részes „élmény”-beszámoló.

  1. Hova kiránduljunk?
  2. Kiránduló felszerelés
  3. Gombászás, növényhatározás, öltözködés (ezt olvassa épp most)

Gombák

A leggyakoribb ehető és mérgező gombák ismeretében viszonylag tapasztalt az egész családunk, és lelkesen keressük a számunkra újdonságokat is, így ha a hátunkon nem is mindig, de az autóban biztosan van gombahatározó, és a telefonjainkra is letöltöttünk már számos változatot. Komolyan vesszük a dolgot, ismerjük a mondást, hogy minden gomba ehető, de némelyik csak egyszer. Laposra hajtogatott nagy papírzacskók és egy maroknyira összegyűrhető textiltáska várják a zsák mélyén a nagy fogást. Legutóbb kicsit megjártuk, mert a fagyos hidegben, szedett csiperkéről, csak otthon, a lakásban és főleg a tűzhely fölött felmelegedve derült ki, hogy kellemetlen karbolszagú. Kidobtuk. Az erdők és rétek egyéb gyümölcseit is szívesen kóstolgatjuk, de ezeket mind bombabiztosan ismerem. A poloskamászott szamóca persze így is beleronthat az élvezetekbe.

Botok és bakancsok

Túrabotok ügyében nincs határozott véleményem. Könnyű és rövid gyerekbotokat nem sikerült beszereznem, a felnőtt teleszkóposokat viszem a hátizsákra rögzítve, de túl nehezek a gyereknek. Inkább csak egyet használ az unokám, nehogy a kettővel hadonászva az összeakadókban botoljon el. Jobban beváltak a testmagasságánál valamivel hosszabb mogyoró husángok, amelyekkel remekül lehet patakot vagy árkot átugrani, viszont mászás közben a felüknél-kétharmaduknál markolat nélkül fogva, kell rájuk támaszkodni. További hátrány, hogy ezek nehezen szállíthatók az otthoni mogyoróbokortól a hegyig, bár néhány ritkításra szoruló susnyásban a helyi kitermelést is megkockáztatom néha.

A bakancsokat azért hagytam a vége-felére, hogy kiemelhessem a fontosságukat. Kétségkívül vannak olyan hőségnapok, amikor nem vagyunk képesek bakancsot húzni, és szandálban vágunk neki az útnak. Vannak olyan esős napok, amikor praktikusabb egy gumicsizma, és van olyan mély porhó, amikor hótaposót kell felvenni, de ezeknek az indulásoknak a többségét megbántam, mindegyik lábbeli megfelel egy órára, de egyik sem tökéletes egy egész napos túrához. Ezért igyekszünk rávenni magunkat a nehézkesebb és oktalannak tűnő bakancshúzásra, tágas bakancsot hordunk vastag zoknival; nyáron pamut, télen gyapjúszállal kevert anyagból. Az unokáimnál persze tépőzáras bakancsokkal kezdtük, de ma már boldogulnak a hosszú cipőfűzővel. A hegytetői pihenőhöz gyakran lazítunk a fűzésen, vagy a neves világjáró-színész Papp János tanácsait követve mezítláb falatozunk. A hegyről lefelé viszont szorosabbra fűzünk, ezt még ma is nekem kell megcsinálnom a gyerekeknél is, de megéri a biztosabb bokatartásért, és hogy ne csússzon előre a lábunk a bakancsban. A lábkörmeinket már előző nap rövidre vág(at)juk.

Előtanulmányok és utógondozás

Mindig felkészülök a meglátogatandó táj történetéből, földrajzából, hátha tudok valami érdekeset mesélni a gyerekeknek, szeretnék minden kérdésükre jó választ adni. Ez persze nem mindig sikerül. A Drégely várának megmászása előtt készültem a környékből, a MÁV 75-ös számú vasútvonalából, Sáferkút feltételes megállóhely működéséből (ez nem teljesen sikerült), Szondi György várkapitányból, az apródjaiból, Ali budai pasából és seregéből, hoztam az Arany János verset, szóval úgy éreztem, hogy roppant képzett vagyok. A gyerek első kérdése fönt a várban, hogy ki volt akkoriban a király. Nem tudtam.

A kirándulásokból hazatérve néhány nap alatt mindig összeállítok egy diafilmet, igazából PowerPoint prezentációt a telefonnal készített saját fényképeimből, térképekből, rajzokból és számos internetes forrásból (csak magán célokra), gondosan dátumozva, feliratozva. Esős, kellemetlen időben ezeket vetítem és mesélem az unokáimnak. Örömteli meglepetés volt, hogy mennyire szeretik, némelyikből repetát is kérnek. Remélem, hogy a saját gyerekeikkel, unokáikkal is visszanézhetik egyszer. A diavetítéskor módomban van a helyszíni hiányokat pótolni, a csak virágban látott növényt terméssel is megmutatni, a lepke hernyóját is tanulmányozni, a meg nem talált gombát is felismerni stb. A török hódoltság alatt három részre szakadt ország királyai is így tisztázódtak.

Ha lesz érdeklődés, akkor a családi biciklis kalandozásaink és a vízitúráink hasonlóan gyakorlatias fogásaival folytatom a történetet.

Bálint János