Jellegzetes zöldes máz.

Vélhetően senkinek sem kell bemutatni, még a nem szakmabeliek is felismerik a Zsolnay porcelánokat és termékeket. A Zsolnay márkanév a hagyomány, az egyediség, a művészi érték, a sokszínűség és az állandó megújulás jelképe.

A 2014 óta hungarikumnak számító Zsolnay hosszú története során mindig tudott kora számára valami újat és meghatározót mondani.

Az egyedi fejlesztésű technológiákra épülő gyártás kiváló minőségű és gazdag esztétikai minőséget eredményez. A manufaktúra magához vonzotta az adott kor neves tudósait, művészeit, építészeit. Ennek köszönhetően olyan hírneves alkotók vettek részt a gyár munkájában, mint pl. Rippl-Rónai József, Martyn Ferenc, Victor Vasarely vagy Lechner Ödön.

A sikertörténet Zsolnay Vilmossal kezdődött, aki nem sajnálta az időt, pénzt, fáradtságot annak érdekében, hogy mindig valami újat, formabontót teremtsen.

Zsolnay Vilmos 1828. április 19-én született Pécs városában. Szülei kereskedőnek szánták, bár ő maga festő szeretett volna lenni. Bécsben végezte a politechnikumot, majd még pár évig itt gyakorolta a szakmát, sőt szülei kívánságára még több európai nagyváros kereskedőházainál folytatta a tapasztalatszerzést. Édesapja 1853-ban megvásárolta a somogyi lukafai kőedénygyárat, amelyet áttelepített Pécsre, ezt aztán Ignác fiának adta át egy év múlva, ő azonban nem boldogult az üzlettel. Vilmos mentette meg azt az árverezéstől.

Több vállalkozása indult ezek után, amelyek nem mindegyike volt sikeres. A kőedénygyár fejlesztéséhez fogva előzőleg kutatásokat folytatott a megfelelő alapanyagok lelőhelyére, nagy elszántsággal képezte magát, többek között kémiai-vegyészeti tanulmányokat végzett.

1868-ban jegyeztette be új vállalatát „Pécsi Cement, Chamott és Tűzálló anyagáruk” néven. A cementgyártás nem jött be, de a samott áruk iránt volt kereslet. Az 1878-as Párizsi világkiállításon elnyerte a nagy aranyérmet (Grand Prix) és a francia kormány becsületrendet adományozott Zsolnay Vilmosnak. Ezt követően világszerte megnőtt az érdeklődés a Zsolnay termékek iránt.

A vállalat életében mérföldkőnek számított, hogy 1893-ban Zsolnay Vilmos bevezette az eozint, egy gazdag, irizáló máztechnikát.

Ez a technika Zsolnay védjegyévé és a szecessziós művészek kedvencévé vált. A technika a manufaktúra jól őrzött titka, és a varázslatos megjelenés az első bemutatása óta a világ minden táján lenyűgözte a gyűjtőket.

Másik kimagasló eredmény a pirogránit nevű fagyálló építőanyag használata. Az 1890-es, 1900-as években elkezdik azoknak az időtálló pirogránit építészeti kerámiáknak az előállítását, amelyeket a legkiválóbb építészekkel együttműködve szállítanak több jelentős magyarországi beruházásokhoz – többek között a Mátyás templom, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Állami Földtani Intézet, a Nagyvásárcsarnok, a kecskeméti Városháza, az Országház és a Műcsarnok építkezéseihez.

Zsolnay Vilmos 1900. március 23-án hunyt el. Hamvai a gyára szomszédságában épített mauzóleumban nyugszanak, amelyet a gyár termékei díszítenek.

A felbecsülhetetlen, örök értékű Zsolnay kerámiák és porcelánok napjainkban ismét virágkorukat élik. A 170 éve fennálló vállalat termékei ma is világszerte keresettek, elismertek. Az exkluzív darabok mellett a klasszikus kollekciók, például a Búzavirág vagy Sissi is hódítanak. Az iparművészet és képzőművészet határterületén keletkezett alkotások a nemzetközi műtárgypiacokon is értékálló darabok.

Forrás: www.zsolnay.hu, www.hungarikum.hu