A Világörökség része.
Skellig Michael, ami írül Michael szikláját jelenti, egy meredek sziklás szigetecske az Atlanti-óceánban, 12 km-re a partoktól. A csak hajóval megközelíthető földdarab egy valószínűleg a 7. században épült ősi kolostor maradványait rejti a 230 méter magas szikla tetején. Ez a sziget játszotta a főszerepet az ír katolikus szerzetesek életében közel 600 éven keresztül. A papok kőből készült kaptárszerű házikókban laktak, amelyek a szinte függőleges sziklás oldalakra épültek.
Skellig Michael kitűnő példája a korai vallási letelepedésnek, éppen azért tudott ilyen jó állapotban fennmaradni, mert szinte elérhetetlen, távoli helyen állt.
A rendben uralkodó rendkívüli, spártai körülmények érzékeltetik, hogy milyen aszkéta életet folytattak a korai ír katolikusok. A szikla extrém kitettsége és megközelíthetetlensége miatt egészen napjainkig nem volt jellemző a turistaforgalom a szigeten.
A terület folyamatosan lakott volt a késő 12. századig, amikorra már olyan mértékűek lettek a viharok, hogy a közösség arra kényszerült, hogy elhagyja a területet és a szárazföldre költözzön. Azonban a szerzetesek itt maradtak, a 16. századig az épületeket is fenntartották. Amikor már maga az apátság sem létezett, a sziget akkor is zarándokhely volt. Népszerű házasságkötő helyszínné is vált, bizonyos időszakokban ugyanis a szárazföldön nem lehetett esküdni, de a szigeteken igen.
1826 körül került a sziget a dublini kikötőfenntartók kezébe, akik két világítótornyot építettek itt, az egyik még ma is üzemel. A különleges sziget egésze 1996-ban a Világörökség része lett. Élőhelyet jelent számtalan madárnak, így például lummáknak, lundáknak, szuláknak.
