A dédnagypapa hagyatéka.
A kanadai Julia Moore igazán különleges dologra bukkant a közös garázsban. Számos magot talált, egy szép fatálca kíséretében – a ’lelet’ az 1930-as évekből származik. A nő rögtön arra gondolt, hogy vajon el tudja-e ültetni a magokat, ki fognak-e csírázni most, közel 100 év elteltével. Nagy kérdés volt az is, hogy ki hagyhatta ott a csomagot.
Julia egy öreg házban lakik, ahol a közösség egy kis garázst birtokol. Egy nap épp ebben a kis lakban tevékenykedett, amikor egy lyukat fedezett fel a plafonon. A nyíláson benézett és azt vette észre, hogy egy olyan helyre került, ahol már régóta nem járt senki. A helyiség tele volt terrakotta cserepekkel, ponyvákkal, és egy palántázó tálca is ott feküdt. A tálca igazából egy fadoboz, amiben számos befőttesüveg és vetőmagtasak rejlett. Az üvegeken kézzel írott feliratok díszlettek, némelyiken még évszám is volt, mint például ’1935’ vagy ’1939’, a magok pedig zömmel virágmagoknak tűntek.
A nő megpróbálta kideríteni, hogy kié lehetett a maggyűjtemény, ezért a szomszédjához, Dothoz fordult, aki a kezdetektől az öreg házban él. Kiderült, hogy az idős hölgy még mindig tartja a kapcsolatot az épület eredeti tulajdonosának lányával. Moore már nyúlt is a telefonért, hamarosan Judy Arena-val beszélgetett, aki a Ramsay házban nőtt fel. A magok az ő dédanagyapja, Thomas S. Purver tulajdonai voltak, aki 1904-ben Angliából érkezett Kanadába.
A férfi vérbeli kertész volt. Zöldségeket és virágokat termesztett, amelyeket boltjában árult. A kis üzletben fagylaltot, dohányt és magokat is lehetett kapni. A lány a mai napig őrzi azt a mérleget, amelyen a magokat mérte ki. A ház mögött volt egy fészer, aminek falát számos oklevél, trófea borította. Arena családja büszkén folytatta a kertészkedési tradíciókat, mindig magról nevelve a növényeket.
Mielőtt a dédnagypapa 1951-ben meghalt, vélhetően a pincéjébe tette a magokat, ahol hideg volt. A jelek szerint ezek egészen 1967-ig ott maradtak, amikor a dédnagymama is távozott. A kertet az unoka gondozta, talán ő tette be a fadobozt a garázsba.
Moore, aki 6 éve lakik az épületben, nagy örömmel hallott a ház történelméről. Most már egy kicsit úgy érzi, hogy ez az ő története is. A magokat visszajuttatja a jogos tulajdonosnak, de a lányával a karantén miatt egyébként is sokat vannak otthon, ezért elhatározták, hogy megnézik, életre tudnak-e még kelteni néhány növényt.
Arena örül a tervnek. Szerinte a dédapja is boldog lenne, ha látná, ahogy szárba szökkennek a magok.
