A babona mindig is része volt az emberi életnek – ha nem hittünk volna benne, nem kopogtattuk volna meg a fát, nem dobtunk volna sót a vállunk fölé, és nem kerestük volna lázasan az első hóvirágot szerencsejelként. De mi történik, ha egy kicsit visszautazunk az időben, és megnézzük, milyen szokások uralták a múlt mindennapjait? Vigyázat: egyszerre lesz nosztalgikus, tanulságos és szórakoztató!

Piros bugyi szilveszterre – a szerelem mágnesének hitték

Talán sokan ma is ismerik: ha szilveszter éjjelén piros bugyiban köszöntöd az újévet, a babona szerint egész évben szerencséd lesz a szerelemben. Eredetileg olasz szokásként terjedt el, de hazánkban is villámgyorsan meghonosodott. Hogy mennyire működik? Nos, pszichológusok szerint a piros szín valóban energiát adhat – de hogy a szerelemre is garancia-e, azt döntse el mindenki maga. Egy biztos: egy jó sztori mindig kijön belőle.

Kifordított kabát, ha eltévedsz

A falusi gyerekeknek gyakran mondták: ha eltévedsz az erdőben, fordítsd ki a kabátodat, és megtalálod a hazafelé vezető utat. A logika talán sántít, de a hit annál erősebb volt. Ma legfeljebb a GPS-ünkön fordítunk egyet, de ki tudja, hány nagymama imája segítette haza az elcsatangolt unokákat.

A fekete macska – balszerencse vagy jó jel?

A fekete macskák rossz híre régi időkre nyúlik vissza, amikor boszorkányokhoz kötötték őket. Ám érdekes módon Skóciában épp ellenkezőleg: szerencsét hozott, ha egy fekete macska lépett be a házba. Tehát attól függ, hova születtél: balszerencsét vagy egy szerencsés fordulatot látsz a macska farkában.

Só a küszöbre – védelem minden rossz ellen

Régen, ha új házba költözött valaki, sót szórtak a küszöbre, mert úgy tartották, az elűzi a gonoszt. Ma legfeljebb azért szórunk sót, mert elcsúsznánk a jeges lépcsőn. A funkció változott, de a só még mindig életmentő.

Bal kézzel kenyeret vágni – tilos!

A kenyér szent ételnek számított, így számos babona kötődött hozzá. Azt mondták, balszerencsét hoz, ha bal kézzel szeleteljük, és a földre esett darabot meg kellett csókolni. A tisztelet mögött valószínűleg a hiánygazdálkodás állt: ha kenyér volt az asztalon, azt meg kellett becsülni. Ma is gyakran hallani: „A kenyérrel nem játszunk!” – hát nem is játszottak.

Miért érdemes ezekre emlékezni?

A babonák gyakran egy-egy kor életkörülményeiről, félelmeiről és vágyairól mesélnek. A piros bugyi a szerelem utáni vágyat, a só a biztonság iránti igényt, a fekete macska pedig a bizonytalantól való félelmet tükrözte. Bár ma már mosolygunk rajtuk, mégis van bennük valami kedves és emberi: a vágy, hogy kontrolláljuk a kiszámíthatatlant.

Babonák ma – ugyanaz más köntösben

Lehet, hogy ma már nem csókoljuk meg a kenyérhéjat, de mennyi „modern babonát” tartunk életben! Elindulás előtt háromszor ellenőrizzük, hogy zárva van-e az ajtó, vagy hiszünk abban, hogy a kedvenc kabalánk hoz szerencsét egy vizsgán. Talán nem is változtunk annyit, csak ma már „szokásnak” hívjuk.

Ha legközelebb valaki piros bugyiban szilveszterezik, sót szór a küszöbre és közben a macskáját simogatja, ne nevessük ki – lehet, hogy ő fedezte fel a boldog élet titkos receptjét.