Státuszszimbólum.
Valamikor régen egy galambdúc birtoklása a hatalom és státusz szimbóluma volt, a nemesek kiváltságának számított. A tenyészgalamboknak már akkor is jelentős értékük volt. Nemcsak húst és tojást adtak, de az ürülékük is kitűnő trágyát jelentett.
Az urak által tartott madarak persze nem kevés kellemetlenséget okoztak a környékbeli gazdáknak, különösen vetéskor. Amikor 1789-ben a feudalizmust elsöpörték, a galambdúc birtoklási jogot is eltörölték. Franciaországban több ezer galambdúc vált az intézkedés áldozatává, az építményeket ugyanis nem használták többé.
Béceleuf városkájában még most is láthatunk egy korabeli galambdúcot, amely a 15. században élte virágkorát. Mára elhagyatva, elfeledve áll az épület, immáron tető nélkül, így az eső és a napfény szabadon jut be a belsejébe. Az élet csodája, hogy a közepén egy fiatal tölgy szökkent szárba. A fa napjainkban már 100 éves is elmúlt, koronája pedig túlnyúlik az építményen.
A köralakú falakon 2700 nyílást találunk, belsejében valamikor 5000 galambot tartottak. A jól kialakított párkány megakadályozta, hogy a patkányok vagy menyétek felmásszanak a falakon és bejussanak az tetőablakokon keresztül. A fészkekhez a hozzáférést létra biztosította.
