Dobozka, terítő, sapka.

A fazekasságáról ismert erdélyi Korondon egy egészen különleges szakma művelőivel is megismerkedhetünk. Valamikor még mintegy 300 család foglalkozott táplászkodással, már kb. 4-5 família megélhetését biztosítja ez a mesterség.

A táplászok azok, akik sapkát, dísztárgyakat, dobozkát, terítőt készítenek taplóból. A tapló gyűjtése már a 19. század első felében, vagy még korábban is szokásban volt, viszont helyi feldolgozása csak az 1870-es években kezdődhetett. Az eddig felkutatott írásos források azt igazolják, hogy a taplóművesség elterjedése Korondon Filep János postamester nevéhez fűződik. A népemlékezet szerint Filep János legelső taplógyűjtője Bancza Pali volt. Az azóta megsokasodott taplógyűjtőket ma is „Bancza ivadékainak” nevezik, a zsákot pedig amelybe a taplót gyűjtik Bancza-zsáknak hívják. A 19. század hetvenes éveiben a taplászat távoli vidékekre is elvitte Korond hírét, külföldre is értékesítettek.

A taplógomba főleg a bükk, cser, dió vagy más fákon terem, tavasszal, a fa leveleivel egyazon időben jelenik meg.

Egy hónap alatt felhasználható nagyságúra növekszik. A tapló szedése általában június végével kezdődik, és a hó lehullásáig tart. A taplógomba után a taplászoknak jókora területet kell bejárni. Korondról taplógomba után bejárták az egész Görgényi-havasokat, de elbarangoltak Nagybányáig is az erdőkben. A nagyobb dísztárgyak, sapkák, terítők a bükkfatapló (Fomes fomentarius) felhasználásával készülnek, amely méretének és alakíthatóságának köszönhetően a taplász-mesterek által leginkább kedvelt alapanyag. A különböző készítmények díszítéséhez használt, fehér nyírfataplógomba (Polyporus betulinus) gyűjtése még nehezebb, mivel a nyírfa rendesen nem nagy tömegben, csupán szórványosan fordul elő. A taplógombát rendszerint mindig ugyanarról a fáról szedik. Az erdőt járó taplászok nyilvántartják a legjobb területeket és fákat. Azokat a fákat, amelyekről a legtöbb taplót szedik „toplós fának” nevezik. Az összegyűjtött taplógombát kamrában raktározzák el a felhasználásig.

A gyűjtést követően először kb. 3 hétig füllesztik a taplót faládában, így ölik meg a rovarokat, kukacokat.

Ezután megtisztítják a gombát, sarló alakú, külön erre a célra kaszából készített tisztító- és szelőkéssel, a bal kézzel erősen a térdéhez szorított taplógomba peremét vagdossák le. Kisebb-nagyobb darabokban lefaragják, letisztítják a tapló felületének kemény kérgét. A munka végeztével csupán a tapló vékonyabb vagy vastagabb belső, puha része marad meg. A taplógombát hamuval, vízzel, lassú tűzön öt napon át főzik, majd a szálkás rész eltávolítás után kalapáccsal megpotyolják. Ezután kifaragják, nyújtják, szabják, formázzák, vasalják majd préselik, és a kész tárgyra díszeket ragasztanak.

A taplóból többféle tárgyat is készítenek: sapkát, válltáskát, kefetartót, falvédőt, öveket, tűpárnát, virágdíszeket.

Egy-egy mester rá jellemző motívumokat, díszlapikat használ. Érdekesség, hogy a taplót ezenfelül szúnyogriasztásra, tűzgyújtásra, sebgyógyításra is használják, sőt volt idő, amikor ebből késíztették a nők „szárnyasbetéteit” is.

Az alábbi felvételen megismerkedhetünk egy korondi táplásszal:

Máté Károly, taplászmester

Közzétette: Antal Farkas – 2017. január 24., kedd

Forrás: eszm.ro



Címke: érdekesség